A ros hódes, azaz a hónap első napja kifejezetten női ünnep. Az Öreg szavait megfogadó nők nem támogatták az aranyborjú összerakását és nem adták bele a közösbe az ékszereiket, ezért tőle ezt a napot ajándékba megkapták minden hónapra. Férfiak is ünneplik az újholdat, de a Mózest követő nőkre emlékezve, a nők nem, vagy csak háztartási munkákat dolgoznak ezen a napon. Előírás nincs, vannak akik összeülnek tanulni, vannak, akik új ruha viselésével ünnepelnek, vannak akik anya-lánya napot tartanak, az én iskolámban ilyenkor valamelyik csajnál tartunk csajmonológok előestét.
Ma ádár hónap első napja van. Ebben a hónapban lesz purim, amit már most elkezdtek ünnepelni itt a szent földön és csomóan már jelmezben járnak az utcákon, de a mai ros hódes azért is különleges, mert reggel ellátogattunk a Fal női nevű összefogás akciójára, amiről múlt hónapban már írtam én is meg a New York Times is. És most megnéztem a saját szemeimmel, mi történik ott.
Én egy liberális felfogású demokrata vagyok konzerv igazságokkal, amiktől nem szeretek tágítani, ha a zsidóságról van szó. Azt gondolom, hogy nem a változtatás, hanem a törvények megtartása tartotta fenn a zsidóságot, ebből következik, hogy nem tolom táleszben és nem rakok tfilint az egyenjogúság hirdetése végett. Azonban megértem, hogy ha valaki olyan közösségbe született ahol ez a hagyomány és egalitáriánus közösségben nevelkedett, vagy szereti fizikailag érezni az írást, akkor mi sem természetesebb annál, hogy saját hagyományt őrizzen, építsen.
Szóval elmentünk az oszitársaimmal a hó elsejei női imádkozásra, ami nagy port ver mindig, mert pár csajt mindig lecsuknak legalább egy kihallgatásra és ettől (is) kiváló a harcos amazonok marketingje.
Reggel 7 órakor már nagy tömeg volt, sajtó és résztvevők kb. egyenlő arányban. A Fal jobb oldali kis része a nőké, a bal oldal nagy a férfiaké. A Fal előtti rész tehát ketté van választva és imádkozni egy másik kisebb fal és a Fal között szokás. Tehát le van kerítve a Fal szemből is. Ez nem tudom, hogy érthető-e, de a lényeg, hogy a női bejáratnál csomó táleszos pasi álldogált nagy izgalomban a szőrös mikrofonok, az óriás objektívek és a kamerahadak alatt. A nagy érdeklődés most nem csak a csajoknak szólt, hanem annak a négy 67-es veterán katonának, akik az 55-ös sz. ejtőernyős brigáddal a Hat napos háborúban felszabadították az Óvárost, a Siratófalat, a Templom-hegyet és ezzel kétezer év után újra Izraelé lett Jeruzsálem. Ezek a veteránok eljöttek ma kiállni a nőkért és volt köztük aki szolidaritani jött és volt pl. a Micha Eshet, aki a nemi választóvonalra mutatva megállapította, hogy "Ez az ország teljesen őrült."
Az akció hamar elkezdődött, nekilátott mindenki imádkozni, a nők fején a sapkák és a kapucnik alól kipák bukkantak elő, és a színes táleszek és a gyönyörű női hangokon énekelve imádkozás vidámságot varázsolt. A vidámságban volt valami elemi szomorúság. Azt hiszem az ebből a keserű harcból merített erő árasztotta azt az edzett energiát, aminek a szele megcsapott engem is. 1988 óta harcol ez a szervezet, mindeddig hiába azért, hogy a Falnál táleszben, kipában, tfilinnel imádkozhassanak a nők.
(A Falhoz vezető biztonsági kapukon átcsempészték ezeket, vagy már magukra kötötték, vagy férfiaknak adták oda, ők talán könnyebben adagolják be a biztonságiaknak, hogy színes táleszük van. Andrea, az isitársam pl. a kézre való tfilint már otthon felcsavarta, a fejére valót pedig a belső zsebébe tette, és így csak a táleszét vették el tőle a kapunál.)
A férfiak fürtökben lógtak két oldalról, szemmel láthatóan drukkoltak az akciónak, mosolyogtak, imádták ezt a reggelt.
Két rendőr és számos civil ruhás ügyelte a rendet. A férfi rendőr percenként fúrta át magát a nőtömegen, kedves volt és előzékeny, a nőci rendőr egy széken állva utasította a bekiabálós ortodox nőket, hogy tartózkodjanak a tiszteletlen megnyilvánulásoktól. Vigyáztak a rendőrök erre az akcióra. Máskor közbeavatkoznak és az ima közepéről hurcolják el az amazonokat a rendőrőrsre. De ma másképp történt. Megvárták az ima végét, kitáncolták magukat a csajok és aztán vittek el tíz nőcit az őrsre és a seregnyi nő utánuk ment, Tórát olvasni a szabadulásukért. '88 óta először megvárták az ima végét! Azt mondják, lesz eredmény.
Hajrá HaHa, hajrá Éhségmenet, hadd szóljon a Klubládió!
