Drága Egyetlen Barátném!
Hág hánuká szaméáh! Örömteli hanukát!
Azt írod soha el nem fogyó, örök lánggal égő barátsággal, hogy a vallásom gyakorlása nem lehet politika. Hát nem is az, hanem mostanra lelki háborúvá forrta ki magát! Nem én tettem azzá, hanem a magyar belpolitika. Nem egy ember elhangzott mondata, hanem az utána történt események, a TASZ állásfoglalása, miszerint az antiszemita beszéd a szabadság része a T. Házban, sőt, kulcsfontosságú a demokrácia szempontjából. Az a tény, hogy egy kopaszra borotvált, karján tetovált horogkeresztet viselő, félmeztelenre vetkőzött férfi náci karlendítéssel próbált behatolni hétfő délután az Országházba. Igen drágám, ez már valóban lelki háború, amelyet az Öreg egyik legnagyobb és legrejtélyesebb szentségével: az örökkévaló szeretettel (Jeremiás 31:3), az Öreg által mondottakban való hittel, a szarkazmusommal, egy erkölcsi értékrenddel, no meg a barátságunkkal felszerelve vívok.
Szerencsére egyre több keresztény csatlakozik ehhez a lelki háborúhoz, azonosulva a velem. Van aki a hozzám írt leveledre: http://zizilend.blog.hu/2012/
Ma kezdődik a nyolc napig tartó hanuka. De mi is a hanuka tulajdonképpen? Sokan keresztények nem tudják, mert nem tanította meg nekik senki, és mert/vagy nincs olyan klassz zsidó barátnőjük, mint nekem! Az emberek fejében a hanuka valamiféle zsidó karácsonyt jelent, egy furcsa alakú gyertyatartóval a karácsonyfa helyett. Tőled tudom, hogy ez az ünnep egyfajta csodája a teremtésnek, az újjáteremtésnek. Azt a furcsa gyertyatartót hanukiának hívják, és nem menórának, 9 ága van és nem 7, mint a menórának. A samesz a szolgagyertya és azzal gyújtod meg a többi nyolcat. Minden este egyel többet. Amikor meggyújtod a gyertyát, áldást mondasz először a hanuka gyertyára, majd a csodára, és végül (de csak az első este) elénekled azt az áldást, amit én a legjobban szeretek és csodálok hallani, a Sehehejánu-t.
Ezen a téli ünnepen nem halat eszel, mint én, hanem fánkot, vagy látkeszt, a lényeg az olajban sütés. Tényleg, odakünn olajbogyót is lehet szedni a fáról, azt is lehet enni ilyenkor? Te a hanukián gyújtod meg a gyertyát, én az adventi koszorú gyertyatartóiban. Végeredményben kedves legrégibb, legdrágább zsidó barátném, rákenhetjük, hogy néhány vonásban hasonlóak ezek az ünnepek, mindannyian az Öreget, a teremtést, az örök fényt, a születést, az egyetemes misztériumot ünnepeljük, a legteljesebb szeretetben!
Tényleg! Te ismersz olyat/olyanokat, akik együtt ünneplik az adventet és a hanukát, akiknél az én karácsonyfám a te karácsonyfád, ahol összegyűlve zsidó és keresztény, hívő és nem hívő emberkék évről évre a legteljesebb összhangban és szeretetben együtt mennek éjféli szentmisére? Én nem. Pedig minden az Öreg műve, és az Ő csodáját dicsőíti.
A hanuka a csodáról szól és a zsidó győzelemről, de mennyi háború, mészárlás, véráldozat, üldözés előzte meg? Azért forrta ki magát mostanra lelki háborúvá az advent ünneplése nálam, mert annak a négy gyertyának a meggyújtása egy lelki felkészülést, megtisztulási folyamatot jelent, hogy december 24-én tiszta lélekkel állhassunk meg az Öreg előtt. És ezt te jól tudod.
Na most gyere, aztán csapd oda az asztalra a limonádét, és gesztikuláld el nekem, hogy ma, itt, most hogyan vehetném a számra azokat a szavakat, hogy
„Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nem tehetem!
Mert nagyon is jól tudják, mit cselekszenek!
Csókollak innen Budapestről, téged ott, Jeruzsálemben. Örökkévaló szeretettel.
