Jár a motor, szól a Galgalacon valami dal az esőről, egy sebes folyam közepén áll az autó, a tetején kopog az eső, várok Gabeszkára hogy a Kriszta nénitől elorozott fúrógéppel átszeljük az özönvizet és felszereljük a vadiúj fűtőberendezést, amit Kispaszti látogatása alkalmából szerzeményeztem. Körülöttem ítéletidő, megy a fűtés az autóban, amiben ülök Jeruzsálemben. Ez konkrétan a keleti kényelem.
Az eső a csontokba esik és nem áll el. Hömpölyög a víz a járdán, az úttesten, az autóbuszon, a parkolóban, az üzletben, a könyvtárban, az osztályteremben. Átzuhog az esőkabáton, a tetőn, az ablakon, a falon. Az utcai szemetesekben törött ernyők, mindenki szipog, a hömpölygés végtelen, a légkondik mérgesen fújják a meleget, de Izrael rém boldog, mert Izraelnek kell a víz. Az eső áldás. Szerintem mondjuk ez a város például annyira nincsen felkészülve erre az áldásra, de a Bibi azt mondja, minden kontroll alatt van és mitagadás, ez felettébb megnyugtató.
Aztán Gabesz fúr, Kispaszti megérkezik, végigdumizzuk az éjszakát. Reggel SMS, hogy csak délelőtt lesz tanítás, ebédszünetben a moszkvai, a kanadaiak meg én értetlenkedünk egy darabig, aztán vállat vonunk és elmegyünk moziba, ott legalább van fűtés.
Aztán nédda, a fészen elkezdődött a fotópakolás a havas Jeruzsálemről. Jájj, miről maradtunk le? Csak vízszintesen süvítő jéggolyókkal találkoztunk! És ingyenes tömegközlekedéssel! Persze mire jött bármi is, a csontjaink már rég vizesek voltak. És nem voltunk jó jeruzsálemiek és nem zarándokoltunk el a Siratófalhoz mert a havas Siratófal szép. (Ja ezt mindig elfelejtem írni, hogy jobb egér, új ablakban nyitás a legjobb módszer szerintem ha linkelek valamit, mert még nem jöttem rá, hogyan oldjam ezt meg rendesen.)
Imádom a jeruzsálemi telet, azon spekulálok, hova mennek a macskák amikor esik. Jön egy tag valami kocsival, és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elszaladnak? Bírnám, ha lenne egy ilyen uzsonnázó szalonjuk és ezüst eszcájggal kristálypoháron koccantanának a komornyikért. Remélem mindezt azért nem a kukák mélyén csinálnák, ha már. Hm, szegény macskák, nem tudom hol vannak, de én imádok nyugodtan elsétálni a nyitott fedelű kukák mellett ebben a csodás jégviharban.
Szívesen feltennék ide egy képet, ahogy sétálok a piros ernyőmmel a kuka mellett a vihederben, lenne süvítő hangja is, de ez egy olyan blog, amin nincsenek képek, csak az írás, sajnos.
