ZIZILEND

Ma nyolcvan izraeli busz vitt orvosi, háztartási és élelmiszer segélyt Gázába. Izrael egy jó zsidó anyuka. Mint az én anyukám. Mamika, megígérjem, hogy nem viszek csomagot Gázába?

Mamika!

nem megyek Gázába, jó? Hanem inkább elmesélem neked, hogy milyen volt tegnap a légiriadó próba az isiben.

3.35-kor, halaha* óra közben szólalt meg a próba-sziréna. A jó rabbi aki ezt a szuper tantárgyat tanítja, Rav Meir harcolt pár háborúban már, tehát pánik nem volt, de azért nem kávézgatva sétáltunk le a lépcsőn, ahogyan a napfényes Váci úti irodaházban szoktunk a Berecz Árpi-féle próba-riasztásokkor, megállva a harmadikon Mónicskával, aztán az elsőn Gyulimulival dumizni, hanem I Pad-et, Nexust, mindent felejtve szaladtunk le a harmadikról és katonásan beállt az egész iskola a félig raktárnak használt óvóhelyre. A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor Iszráel komámmal stréberkedve, a misna** tanárt arról kérdeztük, hogy miért pont ez az ötödik napja ez a fegyverkezésnek. Miért szerdától, al-Dzsabari megölésének napjától számolják ezt a hacacárét? Misnán pont ilyesmiről tanulunk most.

Mami, te tuti jó voltál misnából, én tökhüje vagyok hozzá, de stréberkedni szeretek, tudod! Ha szökőév van, mikor kezdődik az ádár szökőhavi purimi megila olvasás, a tíz állástalan lakossal rendelkező, fallal körülvett településen, és mikor, ha városban számoljuk? Persze ez tökhüjeség, már bocsássanak meg a bölcsek, de tényleg, mikor kezdődik egy háború? Az ellentámadás, vagy az évek óta tartó langyos háború eleje a kitörés időpontja? Volt már háború, aminek a kezdete gyilkosság időpontjához köthető, de miféle XX. századi kitételeket hoztak a bölcsek 2012-ben, hogy al-Dzsabarihoz kötik az első napot? És a háborús napszámlálás közben tagadják a háború kitörését?

Elkérdezgettünk egy darabig, kérdéseket kaptunk válaszként, nevettünk, és ez csalt némi rózsaszínt az arcokra, majd visszalifteztünk a Mazda szalon tetejére és befáradtunk a Bét Midrásba***, ahol a nagyfőnök igazgató leadott egy igen higgadt ismertetőt a történtekről. Mondom, ez tegnap volt, vasárnap, a pénteki légiriadó utáni első tanítási/munkanapon.

(Na jó, leírom, mert ezt nem mondtam a telefonban. Ha otthon vagyunk és az otthonunknak van bunker szobája, egyszerű a teendő. Minden 1992 után épített háznak van bunkerszobája. Ha a legfelsőn lakunk, nincs bunkerszoba, sem óvóhely, akkor egy-két emeletet le kell szaladni és a lépcsőház ablaktalan részén megvárni a bummot, vagy a sziréna utáni 10. percet, ha az utcán vagyunk, a legközelebbi ház ablaktalan lépcsőházába kell beszaladni, ha autóban, ki kell ugrani és ha nincs ház a közelben, le kell feküdni a földre és bármivel, de minimum a kezünkkel védeni a fejünket. Nur nicht beszáren!)

Mindenki kérdezhetett, és tökéletesen biztonságban érezhette magát. Páran hiányolták, hogy nem érdeklődött telefonon felőlünk az isi péntek este, de már a kérdés felvetésekor betudták a szombati munkavégzés tilalmának a telefonos érdeklődést. Aztán biztosítottak mindenkit arról, hogy lesz telefonos riasztás, érdeklődés, forróvonal, ha kell. Mondjuk, csomó, a születése óta orti osztálytársam megtörte a szombatot a hírek követésével.

Mamika, ilyen szuper, vallási hovatartozásra fittyet hányó iskolába járok! Mondjak egy sehehejánut****? Egyébként ilyen eligazítás sok, sőt majdnem mindegyik közintézményben volt és az én iskolámban hüjegyerek módra, mert ugye az én iskolám amcsi iskola. Hüjegyerek szempontból szerencsére.

Nyugi van Mami. De tökre megértem Asi babát, tudod, az Asert a Habonimból, hogy pár éve, amikor egy reggel láttam őt otthon a tévében és próbáltam érdeklődni a hogylétéről  e-mailben, akkor csak pár nap múlva válaszolt. Délen lakik nagycsaládostul.

Imádom az smseket, az e-maileket meg pláne, de tényleg nyugi van, a pénteki riasztásnak annyi a nyoma, hogy a városban nagy izraeli zászlókkal flash moboznak valami fiatal amcsi ortodoxok, az autók lassítanak, sőt meg is állnak, ha eléjük vágok bicóval, figyelünk egymásra, láv van.

Imi azt mondja, három, de szerintem két nap se és vége ennek a balhénak. Is.

Nem megyek most Gázába, megígérem, hogy nem szamaritánuskodok, de se haza a Kunigunda utcába, se Bécsbe, pedig hívott a polgármester, jó itten, nagyon jó, szeretek olajbogyókat gereblyézni a kertben, van az új nagyim, a néni a földszintről, akivel ültünk a lábtörlőn a sziréna közben, remélem majd örökbe fogad benneteket Apuval, vannak jó kaják, az új kedvencem a jeges mangó, sokat sportolok, Elcha, meg a többiek naponta többször hívnak, sok új barátom van és minden fiú meg van malenolva*****.

Ölellek Mamika, nyugi!

Zizi lányod

************************************************************************************************************************ :P

* (gy.k.: zsidó törvény)

** (gy.k.: a biblia utáni szóbeli tan, a zsidóság szabályrendszere, a bölcsek vitatkozása)

*** (gy.k.: könyvtáras tanulócsarnok)

**** (gy.k.: áldás első dolgokra)

***** (gy.k.: körülmetélve)

Hívom a nagybácsimat Rehovotban, hogy vagy? Mentél ma előadni a katonáknak a Yad VaShembe?

Dehogy mentem, pénteken hívtak, hogy a katonák mennek délre, nem engem hallgatni Jeruzsálemba.

És hogy vagy?

Hogy lennék? Virulok, mint a rohadt tök.

Hallottátok a szirénát?

Nem, de tudod, van a mamad (bunker) nálunk, ha kell, odamegyünk. Anyádékat nyugtasd meg, hogy ez csak egy balagán (felfordulás). Hat háborúval a hátam mögött, mondhatom ezt? Ahhoz képest, amikor egyiptomban harcoltam, ez kismiska!

Jóvan, de tudod milyenek, megpistulnak, ha nem beszélünk, úgyhogy hívom őket, amikor tudom. Tegnap Apu Eger ostromát egy órán keresztül ecsetelte a telefonban.

Az egri nőket, ahogy ráöntötték a szurkot a törökre?

És itt Ottó elmondja az egész Egri csillagokat. 13 évesen, a bar micvója napján vitték el, a háború után még egy évet élt Magyarországon, aztán soha többé, de jobban tud magyarul, mint én.

Na igen. Az én magyarságom sem abban merül ki, hogy Budapest a legjobb város a világon. A Kálvin tér például kifejezetten hiányzik. Hehe. De egy mai megvilágosodásom megnyugtatott. Izraelt nem csak azért szeretik az emberek, mert jó, vagy ha tetszik, könnyű itt zsidónak lenni, vagy mert békében élnek egymás mellett az izraeli arabok a zsidókkal és rengeteg civil szervezet foglalkozik pl. az etiópok integrációjával, vagy az arab országokban élő keresztények kimenekítésével, vagy mert az iskolások csütörtökönként kötelezően önkénteskednek valahol (én pl. kapálok a természettudományi múzeum kertjében), vagy mert itt ér zizinek lenni, hanem azért, mert egy hatalmas jó tartja kézben ezt az országot. És itten nem az Öregről beszélek.

Hanem arról, hogy ez az ország az állampolgáraiért tesz mindent. Az állandó balagánban minden arra törekszik, hogy ennek a népnek jó legyen. Biztonságos jó. Ezért ilyen erős, ha már nem is olyan jól szervezett (állítólag) a hadsereg. Ezért védi meg az igazi békét csak hírből ismerő lakóit. Még talán Amerika ilyen ország, Európában nem tudok ilyenről és keletebbre, mint pl. Magyarországon is, pedig a kormányok egyenesen a nép ellenségei. Izrael egy anyatigris.

Káosz van, élhetetlen ez az ország, süvít ki az utcára a klíma novemberben, az uszoda havonta annyiba kerül, mintha legalábbis az Oxigénbe vennék éves bérletet a Naphegyen. Orosz, francia és arab nyelvű rádiók vannak, de a hatalmas angolszász populációnak angol nyelvű híreket nem sugároznak. A szombat kiskapui meglehetősen viccesek, pl. a szombatra bekapcsolva hagyható rádió néma, csak amikor rakétáznak mondja a helyszínt és a támadás típusát. Itt Jeruzsálemben a szombat kimenetelekor kezdenek egyesek tájékozódni arról, hogy mi történt a péntek délutáni a sziréna alatt és után, mivel szombaton ezt nem tehették. Mások pedig azt mondják, ne nézzünk már híreket, hanem inkább James Bondot meg menjünk biliárdozni, tökmindegy hol vagyunk, ugyanaz történik, nem mi befolyásoljuk. Ha hívnak, megyünk. És itt van egy kutya elásva. Ezeket a gyerekeket nagyon becsüljük, ők védik meg Zizilendet a gonosztól. Még be se nő a fejük lágya és már védik a hazát. És ők ölelik meg Ottót a holokausztban történtekről szóló előadása után a Yad Vashemben. Egyiket sem játszásiból. Kérdezem, de ha káosz van a seregben, akkor hogyan működhet mégis? Magyarországon, amennyire én ismerem a jó honvédelmet, fantasztikus rend van. Legalábbis a díszelgőknél, a légierők zenekarában, a honvéd üdülőkben, meg azokon az alapvető védelmi helyeken, ahol már dolgoztam. És ha háború lenne, sejtelmem sincs milyen stratégiát követnének, tudná-e a fej, hogy mit csinál a bal kéz. Na itt tudja. És ennek a tudásnak olyan ereje van, hogy képtelenség miatta nem szeretni ezt az országot.

Az a 75 000 katona, akiket Bibi mozgósított, az nem szám szerint HETVENÖTEZER ember, hanem ennyi katona mozgósítása fedezné ezt a harcot..

A 760 arab rakétából eddig 29 csapódott dél-izraeli városokban.A Gáza felé rendelt katonák feltöltik a képeiket a világhálóra és ezt az Index észrevette, ezt a fejleményt az örvendetes jelzővel látom el. Itt vannak a gyerekek az indexen.

A Vaskupola védőpajzs a 492 kilőtt rakéta közül 240-et hatástalanított. Egy hatástalanítás ára 50 000 dolcsi. Azokat a rakétákat, amelyek előre láthatóan senkiföldjébe csapódnak, nem lövi ki.

Olvassatok Kispasztit, aki megmondja a tutit miszerint a legjobb hír, ha nincs hír, és Halmost, sőt a Szombat is ígér hírfolyamot.

Jövök ki az usziból, látom, szemben áll egy rendőrautó. Na mondom, megkérdezem a zsernyákot, mit tegyek, ha itt is lesz sziréna. Mivel tanuló vagyok és nincs háborús tapasztalatom, feltételezem, hogy a zsernyák majd megmondja a tutit. Nem érti mit beszélek, mondom neki angolul, azt se érti, arra sétál egy pasas, felajánlja, hogy fordít, de meg se várja a kérdést, már válaszol, hogy Jeruzsálemben nem lesz sziréna, mert az arabok nem fogják a saját szent helyeiket lőni. Na ezt nem hiszem el (erről már írtam talán augusztusban Irán miatt is), mondom nekik, mondják meg mit tegyek, semmit, mondják ők, mondom ezek tök zizik, felpattanok a bicómra s elviharzok.

Az uszoda konkrétan egy percre van az otthonomtól, szóval kábé fél perce bicózok, nézem az egy zacskót cipelő embereket az utcán, ahogy mennek zsinikbe, vacsorákra, kicsit megnyugszom ettől a békés látványtól az előbbi zizi beszélgetés után, amikor megszólal a sziréna. Azt hiszem először, hogy a sábesz kezdetét jelző sziréna az, merthogy épp 4.40 van és mostanában kell bejönnie a szombatnak, Iszrael komám már esemesezett, hogy indul a zsinibe.

A hátam mögé nézek, valahogy onnan hallom, de nem látok semmi különöset, az emberek ugyanúgy sétálnak, ahogy eddig, visszanézek az útra, jobbra egy kertkaput éppen nyitó és egyben csukó ember riadtan húz a ház felé egy gyereket meg egy babakocsit, közben kiabál, de nem hallom, csak a szirénát. A Sereghy barátnőm azt mondta délután, ne a vallásosokat nézzem, ha megszólal a sziréna, de nincsenek itt mások, csak fekete kipások, akik nyugodtan sétálnak. A sziréna robottá alakít, egy tized másodperc alatt hazatekerek, beállítom a bicót a földszintre, nem lakatolok, rohanok fel a másodikra, azt mondták a középső emelet lépcsőfordulójába kell menni, ha nincs óvóhely, közben kicsapja az ajtaját egy néni, ő is fut velem, megérkezünk a lépcsőfordulóba, de ott ablak van, lefutunk a földszinti fordulóba és leülünk a lábtörlőkre. Hangosan szól a rádió az egyik lakásból, ők nem jöttek ki. Jajj mondom, lehet, hogy a mi rádiónkat halljuk. A nénivel várjuk a sziréna végét, aztán egy nagyon távoli bummot hallunk, aztán még tíz percet kivárunk, ahogyan ő hallotta az instrukciókat a hírekben, aztán feljön hozzánk rádiózni, nagyon aranyos néni, megfordul a fejemben a Szabad Európa, nyitom a szántógépet, mondom bocs Néni, hogy bekapcsolom, de meg kell nézni a híreket. A Hamasz a szombat bejövetelére időzítette a támadást... ...aztán egy palesztin falu közelébe esett a rakéta. Az aranyos néni hív, menjek hozzájuk vacsizni, mondom el kell mennem zsinibe, megbeszéltem már. 

Még szerencse, hogy temérdeknyi alkohol halmozódott fel a lakásban, zsini után szépen leisszuk magunkat és a vacsorán már tudunk röhögni Iszráel komámmal, akinek áldom és imák ezreibe foglalom a nevét.

Olvassátok Kispasztit meg a Halmost, ők a haditudósítók!

Reggel találtak egy gyanús csomagot a Citypass (gy.k.: jeruzsálemi villamos) Herzl hegyi megállója közelében. Csőbomba volt benne. De nem ekkor voltam a legközelebb bármihez, ami al-Dzsabarival kapcsolatos.

Tegnap a negevi kirándulásunk befejező része egy eko-falu megtekintése lett volna. Nicána azonban túl közel van Gázához a tanáraink szerint, ezért egy sivatagi kirándulást eszközöltünk, ami csodálatos volt és fantasztikus és rábeszéltek, hogy sokkal jobban áll nekem a sivatag, mint egy eko-falu.

Tegnap reggel fekszem a függőágyban, a többiek ping-pongoznak, szól valami amcsi soul, Israel biliárdozik, bugenviela lóg a tetőről, egy pálmafa alatt, aminek a teteje belenyomódik ennek az óriás vityillónak a tetejébe nád hintaágyban két osztálytársam lelkizik. Paradicsom rongyszőnyegekkel. Ez egy hotel-szerű intézmény nomád-módra. Csak reality show-kban láttam még ilyen helyet, ahova elrepítenek egy csapat félnótást, akik adnak a külsejükre és tudnak veszekedni. Itten mi se szépek nem vagyunk, se nem veszekszünk, de tanulunk az aktuál heti szakaszról, meg mindenféle izgalmasságról. Rav Meir dvár Torája (Tóra magyarázat) a vacsinál az volt, hogy Jákob és Ézsau szerencsétlen nevelésben részesült. Mert Izsák és Rebeka ugyanúgy állt hozzájuk, pedig már kiskorukban tudni lehetett, hogy Jákob az elmés csávó, Ézsau meg a vadember. De ők erre fittyet hányva várták ki míg felcseperednek, majd Jákob egy tál lencséért megveszi az elsőszülöttséget Ézsautól, aki letojja az egészet épp, csak jusson már valami kajához, mert kilukad a gyomra. Aztán Jákob egész életében ezért vezekel, Ézsau meg vadember marad. A szülők tehetnek mindenről Rav Meir szerint és így kiderül, hogy mégsem Izsák a kedvenc figurája, pedig eddig azt hittem. A dvar Tora konklúziója az, hogy ebben az iskolában mindenkit az egyénisége szerint oktatnak. Ennyit a heti szakaszról és íme az izgalmasság:

A sivatagban kirándultunk tegnapelőtt és a vezetőnk az egyik osztálytársunk volt, a pisztolyával a combján. A srác izraeli, amcsi olék (bevándorlók) gyereke, aki egyre jobban utálja az amcsikat, amióta amcsi iskolába jár. Szóval Ebájesz teljes menetfelszerelésben vezet bennünket a sivatagban, rábízzuk az életünket a félelmetes sziklamászásokkor, imádjuk, hogy az osztálytársunk. Aztán a Holt-tengeri fürdőzés után felszállunk a buszunkra, ami egyszercsak fékez, Ebájesz elrohan. A telefonját hagyta ott a parton. Mielőtt nyitja a buszajtót, megjegyzi, hogy mindig akkor hagyja ott valahol a telóját, amikor baj van és hívhatják. Nem gondolok semmire, de nyugodt pánik alakul ki a buszon. I phone hírek: al-Dzsbarit megölték. Ebájesz szárazföldi tartalékos, lehet, hogy mennie kell tényleg. A vacsoránál bejelentik, hogy nem megyünk Nicánára másnap, egész éjszaka Ebájasszal beszélgetünk. Kész van, de nevet.

Másnap (azaz tegnap) egy 2000 éves zsinagóga romjait nézzük meg, aztán a jó csapat imádkozik a datolyaültetvény árnyékában, páran lézengünk a környéken, Ebájesz Annie-vel egy sziklán ül és réved a tekintetük. Annie lelkizős csaj, csodálatos hangja van, ő a nótafa a suliban, a férje, Stu is idejár. Annie Ebájeszre réved, Ebájesz a pálmafasor mögötti Holt-tengert bámulja. Üres a tekintetük, békejelek buborékoznak körülöttük. Hosszú az imádkozás, a lézengésben sokszor nézem őket. Ebájesz egyszercsak egy olyat rúg a földbe, hogy kövek és kavicsok repülnek körülöttük. Annie láthatóan megijed, de ülnek tovább a békés naplementében. Itt vagyunk a paradicsomban és ez a szegény gyerek, aki már túl van sokmindenen, hisz volt katona és most tartalékos, őrlődik valami darálóban. Nem hívják. Még.

A hazaérkezésünk után, késő este végighívom a Tel Aviv-i barátocskáimat, jöhetnek hozzám a sziréna után, de már mindenki úton valamerre. Helyes. Van aki épp a zuhany alatt volt amikor megszólalt a sziréna, szappanos ruhában ment az óvóhelyre, volt aki a nőgyógyász asztalán feküdt, akinek a házában nincs óvóhely, a lépcsőházban várta ki a végét. Tal, a szobatársam barátja Ber Shevából éjszaka jött át, mert nem bírta a folyamatos szirénát. Aztán reggel a hírekben a Herzl hegyi csőbomba. Indulnak az adományozások, a face tele van felajánlásokkal, hova lehet menni, hol lehet vért adni, mi zsidók túlélünk, élünk, folytatjuk ott, ahol megzavartak bennünket, nem hiába vagyunk a szentföldön, én is, ahogy mások, élem tovább az életem.

Tömeg a buszpályaudvaron, pont ott, ahonnan az én buszom indul, beállok az embermassza végére, elektromos pipát szív mellettem egy csóka, várok a buszra, csak nem jön, aztán csak megjön, nem férek fel rá, átslisszolok egy másik kijáraton a busz megállójának üvegen túli részére, bele az embermasszába, hogy a legközelebbire ugyan felférjek, vigyázzállásban várok a lehetséges jövőbeni utastársaimmal, ha mozdulok a mellettem cigiző csaj gépfegyvere a nyakamat súrolja, egy koma szívdobbanását a lapockámban érzem, a jobbomon kiskanálban álló fekete-fehér nő a parókáján át lehelget a fülembe, a bal könyökömre csador omlik, kimarad egy járat, az embermassza nyugodt, vak csaj nyomakszik át a tömegen bot nélkül, szál egyedül, mindenki előre engedi, többen kiabálnak, hogy vigyázzanak már a csajra, mert nem lát, kimarad a következő járat is, 45 perce ágyazódtam bele a masszába, meditálok, vagy majd inkább a buszon meditálok, megjön a busz végre, a vak csaj addig bírt nyomakodni, hogy kb. huszadikként száll fel, nagyon úgy néz ki, hogy én nem férek fel, de mégis sikerül, felnyomakodok, a sofőr szeretné, ha leszállnék, kiabál, visszakiabálok, oda kell érnem időre, mégse mondhatom, hogy a gyerekek még az oviban, csütörtök este van, mutatja a feliratot, hogy nem tudok olvasni, csak 10 ember állhat és én már a 11. vagyok, de az élelmes mindenemet neki, másfél órát állok mellette, az idegenvezető ülését nem szabad lehajtani, tanulom amit az ulpánon vettünk, olvasom az ákom-bákom héberemet, jó nekem.

Ebben az országban tényleg teljes a káosz és tényleg a káosz hajtja az embereket, nem vicceltem, amikor ezt írtam alcímnek, pedig viccesen hangzik. Vegyük sorra a bizonyítékokat.

A bank

Bankszámlát nyitni azért sem pofonegyszerű dolog, mert a bank nincs nyitva munkaidőben, mint posztkommunista szuperül működő hazámban, hanem meglepő módon vasárnap, kedden és szerdán 08:30 és 14:00 között, hétfőn és csütörtökön 08:30 és 13:00 valamint 16:00 és 18:15 között intézhetnek az izraeli bankszámlával rendelkezők bármit is. Amikor a munkád, iskolád, bármilyen elfoglaltságod miatt végre eljutsz a bankba, akkor úgy húzol sorszámot, hogy az automatába be kell pöntyögnöd a számlaszámodat, ami ugye nem egyszerű akkor, ha számlát szeretnél nyitni. Ezen a buktatón átlendülhetsz úgy, hogy egy kedves banki dolgozó bepöntyögi a saját kódját, már ha éppen van ideje rád. Megnyitod a számlát és vissza kell menned a bankba a kártyádért. Két hét múlva. Sms-t az összes tranzakcióról nem tudsz kapni, olyan szolgáltatás van, hogy napi vagy heti összesítést küldenek a tranzakciókról. Az interneten csak azt látod és azt is csak jobb esetekben, hogy mennyi pénzed van a számlán és mennyit költöttél. Ez sem mindig helyes. Ehhez is be lehet menni a bankba és megkérdezni, hogy mik történtek a számlán. Jó esetben megmondják, de ismétlem, jó esetben. A csekk könyv elkészülési ideje szintén két hét, és csekk könyv nélkül márpedig Zizilendben nem lehet élni, csekkel kell fizeted a nagyobb beruházásaidat, mint pl. albérleti díj. Csak abban a bankban intézed a számlával kapcsolatos dolgokat, amelyikben nyitottad a számlát, külföldiek Jeruzsálemben egy bankba tartoznak mind, ahol nem beszél ám minden banki dolgozó angolul. Lehet csomó pénzed a bankszámlán, akkor sem tudod kivenni, vagy fizetni vele, ha az nem a helyes sávban van, amit az interneten nem tudsz változtatni, sőt, ha bemész a bankba és látod, hogy a csinovnyik beállítja a helyes sávra, akkor sem történik semmi, nem férsz hozzá. Mi a teendő? Megint bemenni a bankba a gyér nyitvatartási órák egyikében.

A tömegközlekedés

Van egy villamos Jeruzsálemben, úgy híjják City Pass. Ez van héberül is az oldalára írva (!), ez az itteni Combino. Vonatnak eufemizálják, vagy HÉVnek, de azért ez egy villamos és nagyon büszkék rá a jeruzsálemiek, meg az egész ország. A 90-es évek elején tervezték már a megépítését, aztán a City Pass Group építette meg végül rengeteg vitával 2002 és 2010 között és a világ legnagyobb magán villamos üzemeltetője, a francia Veolia tartja fent a 2011-es augusztusi indulása óta. Építettek miatta egy csodaszép hidat is, az a neve Gesher HaMeitarim, Húrhíd. Ez az egyetlen olyan közlekedési eszköz, amelyen nem a sofőrnél kell fizetni, hanem a megállókban elhelyezett automatákból kell venni a jegyet. Az automaták rendszerint nem működnek és amikor a jó ellenőr utasítja a jó utazó közönséget, hogy menjen át az ellentétes irányú sávban elhelyezett automatához megvásárolni a jegyeket, és a villamos már indulna és ennek megfelelően jelez is és a jó utazóközönség zizimódra lökdösődve zsúfolódik be a villamosba és az ellenőr mindenkit meg akar büntetni, akkor a jó utazóközönség inkább az ellenőrt büntetné, nagy kiabálás közben. A vége mindig nevetés, vállveregetés, barátságban. Ezt bírom. A Rav Kav az itteni bérlet, csak a központi buszpályaudvaron lehet kiváltani, műanyag kártya, teljesen civilizált és a buszsofőrnél kell töltögetni rá az utánpótlást. Van tíz alkalmas Rav Kav is, 50 sékelbe kerül, egyébként egy másfél órás jegy 6.60, kb. ugyanannyi mint otthon. Az itteni volánbuszok igen olcsók, mindenhova elvisznek. A sherut az iránytaxi kicsit drágább náluk és jobb hátra ülni benne, mert akkor nem kell az utastársak pénzét adogatni a sofőrnek menet közben és a visszajárót a másik irányba. Ja itt, ahogy felszáll az utolsó utas, indul a minibusz, a busz, a villamos és a sofőr egy kézzel vezet és közben adja a visszajárókat, vagy a buszon a mellette sorban állók jegyeit menet közben intézi. Ezért jobb, ha amikor felszállunk, azonnal erősen megkapaszkodunk valami korlátban, mert amikor az utolsó utas felszáll, azonnal kilő a busz és akkor eshetünk hátra, hasra, vagy bele a sofőr ölébe. Tudnak vezetni ezek a sofőrök, egy kézzel is és valaki azt mondta, hogy így is tanulnak meg, mert van olyan, hogy a másik kézben, hogy gépfegyvernek kell lennie.

Bicikli

Jeruzsálemben jó biciklizni, minden közel van, de vascombokkal kell rendelkezni a hozzá, mert dimbes-dombos a város, és tökéletesen átgondolatlan az utcaszerkezete. Ha rád dudálnak, az valószínűleg csak azért van, mert itt sokat dudálnak. Mondjuk eléggé ismeretlen itt a kerékpár sáv fogalma, ahogyan a biciklisták sincsenek sokan. Viszont általában viselnek sisakot és tudnak felfelé tekerni, ha lassan is. Szóval egy pesti biciklistának nincs itt könnyű dolga, és nagyon óvatosnak kell lennie, jól kell ismernie az utakat és akkor nagy a szabadság, szállhat szabadon a szélben, fütyörészhet, énekelheti, hogy a legjobb dolog binyiglizni a világoooooon és nem fog senki sem csodálkozni rajta, vagy méregetni őt, mert itt mindenkinek az a legjobb, amit éppen csinál.

Ha beteg az ember

... és van biztosítása, sem kerülhet ahhoz az orvoshoz, akit választ. Ha nem TB-d van, azaz nincsen TAJ számod, akkor 4 biztosító közül választhatsz. Az orvosok is biztosítókhoz tartoznak, úgyhogy a biztosító társaságod irányít hozzájuk. Előre fizetsz és aztán, jó esetben a biztosító visszautalja az összegeket. Ha kis bajod van, inkább meditálj rá, vagy szedjél gyógyfüveket, mert az orvos úgysem fog meghallgatni, hanem inkább beskatulyázza a betegségedet, azt mondja szedjél fájdalomcsillapítót, igyál vizet, ha a sarkad fáj, akkor is és azt kiáltja: Kérem a következőt. - De hát Doki, nincs is kint sor, hallgassa mán meg a panaszomat! - mondod, de ő már égnek álló hajjal a papírjaiban matat és azt kántálja: Kifelé! Itt nincs hálapénz, se csoki, szóval egyszerűen sejtelmem sincs hogyan lehet megfelelő ellátást kapni ezen korrupt módszerek nélkül. Azt mondják ha a halál közelében vagy, akkor tuti nem fogsz meghalni, mert akkor már komolyan vesznek.

A légkondi

Jeruzsálemben már nincs nyár így november elején, de minden ellenkező híreszteléssel szemben itt igenis van ősz! És ez egyenlő azzal, hogy már nem jön szembe velem Nagy Navarro Balázs minden utcasarkon. Őrült napsütés napközben, este pedig szőrme bunda. Van egy konstans anti-rasszista demonstráció a miniszterelnöki rezidencia előtt, de ennyit terelődik el a figyelmem kábé a szentéletűsködésről összesen. Visszatérve, Tel Aviv-ban az esték is melegek, Tzur Yigal-ban a Sereghy rezidencián most épp süvít a szél, és lehet, hogy esik majd, de napközben nem mertünk elmenni futni, mert napszúrás veszélye fenyegetett. És tudni azt, hogy Budapesten már esett a hó, na az elképesztően jó!! Nem fordult fel a globális büdös felmelegedés. De érthetetlen, miért van még ózonréteg, amikor a civilizált és a civilizálatlan népek értelmetlen klimatizáció-mániája már simán kinyírhatta volna. Itt boldog és boldogtalan (mondjuk az utóbbival még nem találkoztam) állandóan klimatizál.

Vicces veszekedések folynak, pl. az ulpanon (héber nyelvtanfolyam), az izraeli és az angol csávó között, vagy a dél-afrikai és a lengyel között. Mindenkinek más a hőmérséklete és mindenki mást szokott meg otthon, ezért az óra első felében 23, a második másfél órában 25 C'-ra állítjuk a klímamasinát. Ez azt jelenti, hogy kb. 21 C' lesz, mert az az átkozott masina nem fajzsűlölő. Az izraeli gyakorlathoz képest suta leleményességemmel rendszerint megkaparintom a távirányítót és így lesz a teremben kellően meleg ahhoz, hogy ne használjam el az egy évre dupla mennyiséggel számolt Rinathiol Coldot. Én nem vagyok egy fagyosszent, se nem izzadékony, tök normálisan szoktam venni a hirtelen hőmérséklet változásokat, de itt Zizilendben mindig megfázom, ahogyan Micsell barátnőm Amcsiban szokott.

De az ulpan viszonylag friss levegője felüdülés az iskola 100 %-os műlevegője után. Az iskolám, mint említettem egy amerikai hely és kéremszépen én, aki világéletemben Amerika majmoló hüjegyerek voltam és tényleg mindent csodáltam ami amcsi, az amcsi hüjeséget most nem elsősorban, de szimbólumként a légkonciban látom. Az amcsi tanár kimelegedik attól, hogy tanít, ezért be kell kapcsolnia a légkondit. Ez kérem, micsoda hüjeség?! Az ausztrál tanárnak nincs otthon légkondija, ezért klimatizál az órán. Ez érthető. :D A másik amcsi tanárnak beteg a lába, ezért állandóan vastag zoknit kell hordania, ezért kell mínusz húszban ülnie az egész osztálynak, hogy az ő lába ne fázzon. Ez helyénvaló kérem? Az egész osztály persze jól van, csak én és egy Ohio-i csaj ülünk fejbúbtól sarokig különböző meleg ruhákba csavarva. A többiek normális hőmérséklete 17C'. Ja és még nem beszéltem a ventilátorokról. A légkondi mellett az amcsik és a zizik szintén, kedvelik, ha süvít a szél a zárt helyiségekben. Fantasztikus. Nekem a szemem gyullad és a a fülem fáj, de gondolkodom azon is, hogy egyszer csak kapok már egy jó kis huzatot a ventilátoroktól. Itt mindenki ventilátorral alszik, mert a légkonciban mégsem egészséges aludni kérem, de ventilátorral kifejezetten kellemes. Ezt valaki, ha rajtam kívül érti szép magyar nyelvemen, akkor kérem magyarázza meg.

Az üzletek ajtajai nyitva, kint 40, bent 17C', az ajtók előtt kellemes ilyenkor megállni és kicsit hűsölni, de aztán jön a megsemmisítő gondolat, hogy ezzel az ózon elcseszését támogatom, úgyhogy köpök egyet, odébb állok.

A buszokon szintén hibernáló a hőmérséklet.

A JMPointnak van egy Zöld Izrael programja, egyszer vezettem egy beszélgetést az izraeli vízhelyzetről az IKI-ben nekik, ahol mérnökök és tudósok győztek meg arról, hogy van víz itt Zizilendben és nem kell aggódni, a Holt-tenger sem fog kiszáradni, bármennyire is szomorú, hogy már kis tócsa csak. Hogy jön ez ide? Hát csak úgy kéremszépen, hogy az energia célszerű felhasználása szerintem hozzáállás kérdése és a Holt-tenger azért szárad ki, mert az elmúlt fél évszázadban elvágták, elszennyezték, elirányították az őt tápláló csatornákat. Ez csak egy példa, és a légkondi-használat is csak egy másik példa a rövidke történetű hivatalos zizilendi civilizáció jövőbeni kilátásaira.

Az emberek

folyt. köv, de addig is írjatok miről szeretnétek még tudni.

Szeretem a szombat intézményét, csak nem vagyok képes korlátok között élni egy napot sem.

Látom az értelmét a tejes és a húsos elválasztásának, de csak ha diétázom és mivel jó zsidó nő vagyok, ezt teszem egész életemben.

Mindig elmondom, hogy nem lettem frum (vallásos zsidó), csak szexinek tartom a hosszú szoknyát.

Ha a pletykálkodást lashon hara-ként (rossz nyelv) kategorizáló szabályrendszer tiltja a rossz és a jó pletykát is, akkor a pletykálkodás miért zsidó tulajdonság?

Ezért hát, vagy mert jól esett, most ide leírom jó pletykaként, hogy micsoda meglepetés ért itt Ziziországban.

Dávid bácsival az Élet Menetéből ismerjük egymást. Miután megérkeztem augusztusban, hajkurásztuk egymást hetekig, már a feleségével is beszéltem, akit kedves kontyos kötögetős nénikének képzeltem a telefonon. Majd végre elértük egymást és összeegyeztettük, hogy vacsorázzak náluk, mert előtte mindig közbejött vagy nagybácsi-néni látogatás Rehovotban, vagy uncsitesó találkozó Tel Avivban, vagy hétvégi program az iskolával, így a két hónapos huza-vona után, tegnap este átsétáltam hozzájuk, ha már két utcára laknak. Valószínűleg sose találtam volna meg a házukat Dávid bácsi akkurátus magyarázata alapján, amit akkor folytattunk, amikor a shuk-on (a piacon) voltam a péntek délutáni őrületben, amikor már rém hangosan kiabálták a percenként csökkenő árakat a zizi zöldségesek, hogy még a szombat bejövetele előtt túladjanak portékájukon. Szóval nem is hallottam túl jól a kacifántos eljutást a címükig, se nem bírtam rendesen lejegyzetelni a másik telefonomba.

De szerencsére összefutottam velük az utcán, ahogy a zsinagógából tartottak hazafelé, és rögtön magyarul lehetett beszélni, mert Dávid bácsi jóbarátja Vera Amerikából, történetesen (56-os) magyar és jónevű dekoratőrként utazta végig a világot a nyugdíjas évei előtt. Ahogyan a Szochnut nemzetköziseként Dávid bácsi is. Így találkoztak és lettek életre szóló jóbarátok. És így látogatja Vera Dávid bácsit a pazar pecójában, Jeruzsálem szívében. Egy elegáns, berendezésileg ízlésesen minimalista házban. És itt egy fontos info Dávid bácsiról, akivel igen jókat veszekedtem a magyar Élet Menete évi rendes lengyel zarándoklatai során. A keményvonalas Dávid bácsi a nyugdíjas éveit önkéntes munkával akarta tölteni, így jutott el az Élet Menetéhez, meg másik pár önkéntes alapokon működő szervezethez. De ezt már a vacsora alatt tudtam meg.

Amikor odaértünk a házukhoz, még páran csatlakoztak, akik mint később kiderült, a jókora család tagjai voltak. Az elegáns házzal kapcsolatos első meglepetés után azon nyomban hasra estem, amikor Dávid bácsi, az öreg jemeni, bemutatta a feleségét. Helen, egy Kleopátra típusú, vékony, mákos haját tüskefrizurában hordó asszony, akit legjobban egy irodalmi szalon, vagy még inkább az Oscar gála háziasszonyaként tudnék elképzelni. Sose dőljetek be a hangoknak! A kontyos néni hang csalóka! Lehet például egy Oscar gála moderálását kisujjból lenyomó elegancia az éteren kívül. Mint Helen, aki láss csodát, a mi Dávid bácsink felesége. És perzsa. De Dávid bácsi is igen fiatalos, mondjuk a gyorsaságából ezt látni Krakkóban is, az életmenetés kék dzseki szemmel láthatóan csak öregít.

Az önkéntesek tudják, hogy Dávid bácsival minden évben kinyújtott karral harcolok azért, hogy a magyar csapat az Auschwitz-i barakkok közti menetfelállásban jó helyet kapjon és a menet elején haladjunk, illetve, hogy a buszaink Birkenau-ban a bejárathoz közel álljanak, mivel mi még aznap hazautazunk, hogy a kabátokat, a hátizsákokat, a mécseseket és a macevákat rendben megkapjuk, legyen elég kaja a csapatnak ésatöbbi. Ezt abban az évben sikerült elintéznem először és utoljára, amikor Dávid bácsit még nem ismertem és nem tudtam, hogy ez a teljesen logikus kérés egy harc lesz azután. Aztán Dávid bácsit megismertem és mi ketten minden lengyel út előtt hosszas, vérre menő telefonokat és levelezéseket folytattunk, teljesen értelmetlenül, mert a végén az eredeti felállás maradt, amit anélkül terveztek meg (nem Dávid bácsi, ő csak a közvetítő), hogy figyelembe vették volna a kéréseimet. És nálunk mindenkinek olyan érzése van, hogy azért rossz a magyar csapatnak, mert Dávid bácsi és én köztem folyamatos zsörtölődés zajlik. Pedig ő csak egy bonyolító, de ő intézi a k-eu csoportok részvételét és mindent megtesz azért, hogy végén mindig minden jól alakuljon annak ellenére, hogy nem kapunk jó helyet se a csapatnak, se a buszoknak, de biztos, hogy van elég kaja, és biztos, hogy van elég dzseki ésatöbbi. Dávid bácsival minden évben Birkenau-ban megveregetjük egymás vállát, és egymás szemébe kiáltunk: Látod? Rendben sikerült így is!

Szóval ezzel a közös múltunkban ültetett le Dávid bácsi az asztalfő mellé a házában és pillanat alatt magunk mögött hagytuk az értelmetlen sztorijainkat és Dávid bácsi balján ültem én és a családja, jobbján a barátai, egy srác a zsinagógából és a jom kipur utáni első péntek este. (Ha valaki elmegy péntek este imádkozni, ami elég alapvető dolog egy zsidó életében, akkor, ha történetesen egyedül van, a rabbi kiosztja egy családhoz a davenolás (imádkozás) utáni vacsorára, hacsak már egy család le nem csapott rá a kiosztás előtt. Ez nem izraeli szokás, de nagyon ritkán találkozni vele Pesten, mondjuk, az én szüleim folyton hívnak vendégeket zsini utánra, de az már szombati ebéd rendszerint és az én szüleim extra jó zsidók, de ez már egy másik történet.)

Dávid bá irtó kedves volt velem. Egész beszédet mondott rólam az egybegyűlteknek.

A vacsora közben nagy éneklések voltak, amitől rendszerint kikészülök, most is a fagyott mosoly mögötti összeszorított fogakkal kezdtem kivárni a végét. Ezek az éneklések mindenhol vannak. Nem lehet megúszni. Minden zsidó közösségben kaja után legalább egy rövid éneklés van, rosszabb esetben az egész asztali áldást végigdanolásszák. Talán ezért nem vagyok megélhetési zsidó. Csak Szarvason bírtam elviselni ezt a nyári táborban, és itt elhatároztam, hogy megszeretem ezt a dolgot és ezért érdekességként próbáltam megélni a sokféle dallamot, de a próbálkozásom csak ellenállást szült és egyre gyakrabban kapom magam azon a közös éneklésekkor, hogy inkább szavaznék Orbánra. Na jó, nem. És nem csak azért, mert minden magyar turulba születik, ahogyan mondotta ő a mai napon Ópusztaszeren. Ez a fajta idegenkedés mindig tréflicsajjá tesz mindenhol. Hát sajnálom.

De ezen a vacsorán azon kaptam magam, hogy énekelek a családdal. Jó, jó, nagyon halkan és nem átszellemülve, de a laza kóser hangulat valami csoda folytán megkapott rendesen. Felfedeztem benne a zsidóság erejét, ami Dávid bácsiban és családjában a mindennapos vallás szintjén van jelen és bennem meg a magyar antiszemiták elleni harc, a holokauszt és a zsidóság gyorstalpalók tartása meg szervezése szintjén, de mégis valahol ezek összeérnek.

Szóval vártam az éneklés végét, amikor egy távirányítóra lépés miatt véletlenül lekapcsolódott a lámpa. Nevettünk egyet, aztán tényleg csak a péntek esti két gyertya égett, szóval sötétben folyt tovább az este rövidebb része. Volt a sötétnek valami bája. Benne volt a szombat szentsége, a fülledt jeruzsálemi szeptember este, az ő kóserságuk és az én tréfliségem.

Az általam azelőtt vonalasnak látott Dávid bácsi minden külföldinek az asztalnál adott egy-egy Jeruzsálem térképet, elmesélte az Eleni Cakopulosz Kunalakisz-os sztoriját az idei menetről, amiben mindig nekem kellett mondanom Eleni nevét, és magasztalta Elenit is, hogy vonattal utazott Auschwitzba, mesélt a fogyatékos gyerekekről, akiket támogat és arról, hogy ők milyen hálásak neki. Belőlem pedig egy este alatt celebet csinált. Messziről jött emberről azt mondunk, amit akarunk, de tényleg igen szép volt tőle, hogy meghívott és szép volt látni, hogy ő nem csak a hajlíthatatlan Dávid bácsi az Élet Menetéből, hanem egy igen klassz szfárdi családban a tiszteletreméltó nagypapa.

És Helen őrült jól csinálja a limoncellot és a jeges mangódesszertet!

Kösz ezt a meglepetést Dávid bácsi!

Már hó eleje óta rettegésben vagyok ettől a naptól. Mi lesz, ha nem bírom összeszedni az összes vétkemet, mi lesz, ha nem tanulom meg végre az ünnepi imarendet, amit ha már itt vagyok, illene megtanulni, mi lesz, ha nem íratok be a jó könyvbe a félelmes napok végére és oda az egész, amiéért emigráltam egy évre a szent földre?

Jom kipur, vagy ahogyan askenáziul mondják, jajm kiper a zsidó vallás legnagyobb ünnepe. 25 órás teljes böjt, ami alatt nem lehet inni sem, se fogat mosni és egy zsinagógában ilyenkor megvilágosodik az ember a bü zsi frázis vonatkozásáról.

- Az egy olyan ünnep, - válaszolja Dani, amikor kérdezem, hogy mi a jom kipur, hogy - Elmúlt jom kipur, jövőre lesz jom kipur! Ezt az ünnepet nem szereti senki és mindenki szereti. Végülis jó nekünk, hogy nem kell folyton gyónni, hanem egy nap alatt megbánhatunk mindent és jó esetben meg is bocsáttatnak a bűnök. Valójában 40 nap alatt kell végiggondolni, Elul hó elsejétől, hogy miket vétkeztünk, majd a nagy engesztelő napon mindegyiket megfogalmazva bevallanunk. Rengeteg fajta bűn van és mindegyik Tóra magyarázó rabbi máshogyan kategorizálja őket. A legjobb az, hogy megtanultam, hogy az is bűn, ha egyedül vagyunk és nem tartozunk közösséghez. Hát ezért van az én véremben is az, hogy alapvető egy közösséghez tartozni. És ezért könnyű a diaszpórában zsidónak lenni. Ebből a szempontból. Könnyű az Is.ten háta mögött (vagy a szlovák frázissal élve ott, ahol a rókák kívánnak jó éjszakát), bejelentkezni egy zsinagógába és annak tagjának lenni. De itt hova tartozzak? Itt mindenki zsidó! Majdnem mindenki. A legtöbb ismerősöm nem is tartozik zsinagógához, hanem többe is jár egyszerre. Itt nem tagságot fizetnek a jó hívek, hanem ünnepekre széket, helyet a padsorokban. Szóval itt be lehetett jelentkezni helyért a választott zsinibe, ugyanúgy mint angolszász nyelvterületeken, ahol kapitalizmus van. Hát én ezt nem tettem meg, főleg, mert még nem találtam olyan zsinit, amihez tartoznék a 3000 zsinagóga városában, ahol minden nap mehetek más zsinibe és felfedezhetek valami egészen újat minden alkalommal, és mert nem terveztem meg, hogy hol mondom a vidujt és hol ostorozom magam a bűneimért, amik azért nem túl nagyok csak fel kellett nagyítani az elmúlt pár hétben, amikor mikroszkóppal vizsgáltam meg őket.

Úgy volt, hogy Mitch-hez megyünk böjt előtti szeudára (ünnepi kajára), de Mitch későn ébredt és bezárt már az összes bolt, mire összeszedte magát, így nem tudott főzni. Ezért hát mi más, az én kis undi albérletemben rendeztük a lakomát (a történetről lemaradtak kedvéért: nem költöztem be a mozaik padlós arab házba, mert genya volt a szerződés, így maradtam a kedvenc utcámban és majd vasárnap költözöm pár házzal odébb és az már megint csodaszép lesz). Befutott Dani is Haifáról és átjöttek az osztálytársaim és fincsiségeket főztem, pl. quinuát, amit még otthon Lintyőkétől tanultam. Sokat kellett pihenni a kaja után. 3-kor ültünk le és 4.57-kor jött be az ünnep, de valahogy elindultunk a zsinibe. A Jedidiába, amit Iszráel ajánlott, merthogy sokan oda járnak az isiből. Hát ez egy kétszintes zsini és nagyon fura, mert effektíve két külön szint, meg rengeteg ember volt, úgyhogy átkívánkoztam abba a zsinibe, ahol voltam újévkor és tetszett. Hát átvonultunk oda. Már csendesek voltak az utcák, emelkedett volt a hangulat. Mindenki fehérben, a gyerekek bicikliken, a többiek sétáltak. Ha jött volna egy autó, csak azért nem kövezték volna meg a sofőrt, mert az bűn. Itt el kell mondanom a gy.k., hogy a fehér a zsidóság gyász színe, a kitli, az esküvői és halotti ruha is fehér színű, amivel a férfiak rendelkeznek és jom kipur teljes ünnep, olyan, mint a sábesz, a szombat, sőt ez a szombatok szombatja, szóval nem lehet dolgozni, olyan tevékenységet folytatni, ami nyomot hagy. Tehát ebben az emelkedett ünneplős hangulatban átvonultunk ebbe az ortodox zsinibe. Fiúk egyenesen, lányok kétfele és pont elől volt hely és már nem volt imakönyv, de az előttem ülő csaj odaadta a lányáét, amiben volt angol fordítás.

Minden zsidó ünnep az előző estével kezdődik. A jom kipurt megelőző este a kol nidré, és nem viccelek, ez tényleg a legdurvább ünnep és közben durván szép is. És végig tudtam követni az egész estét! Már-már katolikusnak éreztem magam, mert annyi eddig nem tapasztalt részbe keveredtem, hogy nem győztem csodálkozni a két vallás közti megfelelőségeken. Magasztal a kántor, a gyülekezet kontráz, meg egyebek. A kántor valami egészen csodálatos középkori dallamot énekelt. Bűvös volt. Nem hallottam még ilyen melódiákat, el is döntöttem, hogy, ha más nem, én ide fogok járni, de aztán mondták, hogy nem mindig ő a kántor, sajnos. Őrült büszke voltam magamra, hogy nem dumáltam végig a szertartást, hanem végig követtem, sőt. Jajj, de mennyit írok már és még csak a kol nidré elején járok. Mindegy a lényeg az volt, hogy a végén a kádist és az adon olámot olyan vígan énekelték, hogy azt hittem nem is jajm hakipurim, hanem legalábbis purim van. Amit egyébként Dani meg is jegyzett, amikor az utcára léptünk, mert mindenki a legszebb öltözetében, minden zsidó irányzat bennszülött vagy betért képviselői különféle jelmezekben, jó, csak szerintünk jelmezekben, vállon tálittal, vagy talésszal, ahogyan otthon az imasálat mondják a jobbak, vonult a zsinagógákba. Tényleg kicsit olyan volt nekünk, posztkomcsiknak, mint purim, a zsidó farsang, de Iszráel is átérezte a probléma lényegét, hiszen ő denveri és ott sincs tele a város zsidókkal, Jekatyerina Moszkvából meg pláne.

Másnap reggel Réka hasizomra diktátorkodott a szántógépemből egy fél órácskát, Dani a kanapéról nyomta, aztán felkerekedtünk a Falhoz. Meglepően jól viselte a lábam, köszönöm orvosi egyetemet végzett szüleimnek, az orosz röntgenes sárkánynőnek, Friedman Gabi bának és a Tisza cipő gyárnak. Elsétáltunk a Falhoz tehát, görkorisok és biciklisták voltak az utcákon és valami mély csend az autók nélkül. Közben mindenféle viccességek történtek, mert hát Dani is ott volt és aztán Tejóka is csatlakozott, de sajnos csak azután, hogy csodát láttunk. Átmentünk a Sziklamecsethez. Egy fahíd vezet oda a Jaffa kaputól, zsidók nemigen, igen nem mehetnek oda, de Dani ügyes volt és turistáknak álcázott bennünket. Én meg az egalitárius minyent kerestem, amit később soha nem találtunk meg, mert állítólag csak mende-monda. Na én még olyan szépet nem láttam. Az aranykupola csak a hab a tortán. A kék mozaik és a déli kék ég, ezek együtt tényleg valami felhőtlenséget csináltak. Én nem tudom megfogalmazni ezt az egészet, de sokat beszéltünk Allahról és ma amikor ezt elmeséltem bigott zsidó osztálytársaimnak, nem is hitték el, hogy nem mondtuk ki az Is.ten nevét, ha már egyszer ott voltunk. Na, most ezt nem tudom, érthető-e, de valami nagy disznóságot csináltunk, hiszen mikor menjen zsidó ember a Sziklamecsetbe, ha nem jom kipurkor, ami az egyetlen alkalom volt a Szentélyben, amikor a főpap kimondta az Öreg nevét?

Aztán összeszedtük Tejókát és onnantól kezdve tényleg gurultunk a röhögéstől. Találkoztunk Elvis-szel is, aki úgy énekelt, mint Louis Armstrong, de dúsgazdag, mert aranytömbökkel kereskedik, bár egy kufferkocsin húzta maga után a műanyag dobozát. Miatta is neveztem el ezt a blogot zizilendnek, mert már előre szerettem őt is, meg az összes rock’n rollert.

A böjt meglepően könnyű volt így, hogy életemben szerintem először úgy csináltam, hogy se zsiniben, se dolgozni nem voltam alatta. Tejóka is böjtölt és szerintem ő a legjobb csaj a világon. Mondjuk persze nem csak ezért J Assael komámékhoz mentünk a böjt-törésre, az zanyósáékhoz, akik itt nagyon közel, pont egy szuper roof top-os lakással rendelkeznek és ott Daninak szereztünk munkát, nekem persze önkénteset, mert az az én formám és a jom kipurnak tényleg vége lett, kinyitottak este a boltok, és mindenki beíratott valamelyik könyvbe. Ma reggel pedig folytatódott a fúrás-faragás, amitől hangosak az utcák a napokban, mert építik a szukákat, a sátrakat a gy.k., a sátoros ünnepre, a szukkotra, a balkonokon, az udvarokon, a kertekben, de főleg a balkonokon, szóval élte tovább az életet az egész Zizilend.

Fúrnak, faragnak, megyek az Emek Refaimon, ami az a Ráday féle utca és szárad a hajam sétáltamban, kunkorodnak a tincsek, csöppet molett, ám annál nőiesebb sziluettem ring az utcán, és arra gondolok, micsoda faszányosság olyannak lenni, mint a többiek. Otthon nem úgy nézek ki, mint más csajok, itt meg mindenki pont én vagyok külsőre. Ez plusz egy boldogság.

Meg az is, hogy Jonah barátom most Bibivel ül egy gépen és mennek Obamához.

Shana tova!

Ma megneztuk a naplamentet a sabaton elso estejen. Kokemeny amcsi elmeny volt. Rengeteg enekles, es kozossegepites rozsaszin technokol rapiddal. Ami elkepeszto, de ugy tunik, mukodik. Vacsora utan Rav Meir elvitt minket egy setara, amolyan naplemente nezos romantikazasra, 70en egyutt valami kies reszen Jeruzsalemnek. A naplementet nem ertuk el, de leultunk egy fuves reszen, sok csoportfenykep keszult es ahogy voltunk, a fenykepbe beallt helyzeteben dalra fakadtak a jo amerikaiak es sokan behunyt a szemmel megszivtak magukat a jeruzsalemi levegovel. Mit mondjak? Nagyon spiritualis volt.

Aztan whiskyztunk Mitchcsel Iszraellel es Daviddel, akik valahogy kilognak ebbol az amcsi csapatbol, de nem nagyon vannak ezzel tisztaban. Aztan pentek reggel 5kor elmentunk egy dombra megnezni a napfelkeltet, jo hosszu seta volt es Rav Meir ezuttal nem igazan tudta az utat. A tanarainkkal volt reggeli ora, amibe kicsit beledoglottem, mert pont azzal a tanarral voltam, aki miatt ketsegeim vannak az iskola felol. A no egy ketlabon jaro tora, de egyeb ismeretei nincsenek szerintem a vilagrol. Jobban el tudnam kepzelni ot a dokumentumfilmemben, amit a vallasban rekedt nokrol keszitek majd egyszer. Mindegy, kiusztam magambol aztan ezt az erzest a szalloda palmafakkal korulvett 25 meteres medencejeben es kivancsian vartam a pentek estet.

Egy pentek estenek a zsinagogai szertartas a legrovidebb resze, ami nem igy van a szombat reggeli szertartassal, amivel gyakorlatilag betoltodik az egesz szombat delelott. Tehat pentek este aki akart ment a mehica-s I.tiszteletre, ami a noket elvalaszto fuggonyon kivul az imarandben es az imak szovegeben is kulonbozik az egalitarianustol, amit lehetett meg itt a medences szuper hotelben valasztani, ahol szerintem en mar jartam 89-ben, de ez nem biztos. Tehat az egalban mindenki egal es a csajok is tesznek imasalat, ami a talit nevet viseli es a durvabbak kipat is viselnek a hetkoznapi eletben, ami a hagyomanyos ertelmezesben a fiukra ervenyes parancsolat es az I.ten es ferfi kozti kapcsolatot hivatott jelkepezni. Aztan vacsora kozben minden olyan szeretetteljes es az emberek csodaljak egymast es szeretet van a levegoben. A tavalyi diakok felalltak es meselnek az erzeseikrol egy-egy dvar tora kereteben, es a bencsolas, a kaja utan aldas es halasorozat pedig jo hosszu volt, de eddig ismeretlen melodiak es az enekles iranti szenvedely miatt nekem erdekes volt es az utana kovetkezo tisch pedig egeszen egyszeruen fenomenalis volt, kaja, pia es mindenki meselhetett valamit, de foleg a regi diakok meseltek es volt par nagyon jo sztori, de azt hiszem jovore az en evfolyamom ilyesmire nem lesz kepes, nem latok potencialt.

Jajj de nehez megertenem az amcsiskodast, szurrealis dolog az amcsi rozsaszin ragaszto tetejen uszni probalni, ahol er butakat kerdezni es nem lesz folyomanya, ahol er felvenni valami extrem magatartast vagy kulsot es nem neznek ki erte, ahol er amcsi zsido hercegnonek meg hercegnek lenni, mert az a normalis, amit eddig csak kivulrol lattam es halat adtam az O.valonak erte, hogy nem vagyok resze, de kozben erdeklodessel csodaltam azokat akik igen. Jo fura ez, alig gyozok gondolkodni rola.