Ma nyolcvan izraeli busz vitt orvosi, háztartási és élelmiszer segélyt Gázába. Izrael egy jó zsidó anyuka. Mint az én anyukám. Mamika, megígérjem, hogy nem viszek csomagot Gázába?

Mamika!

nem megyek Gázába, jó? Hanem inkább elmesélem neked, hogy milyen volt tegnap a légiriadó próba az isiben.

3.35-kor, halaha* óra közben szólalt meg a próba-sziréna. A jó rabbi aki ezt a szuper tantárgyat tanítja, Rav Meir harcolt pár háborúban már, tehát pánik nem volt, de azért nem kávézgatva sétáltunk le a lépcsőn, ahogyan a napfényes Váci úti irodaházban szoktunk a Berecz Árpi-féle próba-riasztásokkor, megállva a harmadikon Mónicskával, aztán az elsőn Gyulimulival dumizni, hanem I Pad-et, Nexust, mindent felejtve szaladtunk le a harmadikról és katonásan beállt az egész iskola a félig raktárnak használt óvóhelyre. A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor Iszráel komámmal stréberkedve, a misna** tanárt arról kérdeztük, hogy miért pont ez az ötödik napja ez a fegyverkezésnek. Miért szerdától, al-Dzsabari megölésének napjától számolják ezt a hacacárét? Misnán pont ilyesmiről tanulunk most.

Mami, te tuti jó voltál misnából, én tökhüje vagyok hozzá, de stréberkedni szeretek, tudod! Ha szökőév van, mikor kezdődik az ádár szökőhavi purimi megila olvasás, a tíz állástalan lakossal rendelkező, fallal körülvett településen, és mikor, ha városban számoljuk? Persze ez tökhüjeség, már bocsássanak meg a bölcsek, de tényleg, mikor kezdődik egy háború? Az ellentámadás, vagy az évek óta tartó langyos háború eleje a kitörés időpontja? Volt már háború, aminek a kezdete gyilkosság időpontjához köthető, de miféle XX. századi kitételeket hoztak a bölcsek 2012-ben, hogy al-Dzsabarihoz kötik az első napot? És a háborús napszámlálás közben tagadják a háború kitörését?

Elkérdezgettünk egy darabig, kérdéseket kaptunk válaszként, nevettünk, és ez csalt némi rózsaszínt az arcokra, majd visszalifteztünk a Mazda szalon tetejére és befáradtunk a Bét Midrásba***, ahol a nagyfőnök igazgató leadott egy igen higgadt ismertetőt a történtekről. Mondom, ez tegnap volt, vasárnap, a pénteki légiriadó utáni első tanítási/munkanapon.

(Na jó, leírom, mert ezt nem mondtam a telefonban. Ha otthon vagyunk és az otthonunknak van bunker szobája, egyszerű a teendő. Minden 1992 után épített háznak van bunkerszobája. Ha a legfelsőn lakunk, nincs bunkerszoba, sem óvóhely, akkor egy-két emeletet le kell szaladni és a lépcsőház ablaktalan részén megvárni a bummot, vagy a sziréna utáni 10. percet, ha az utcán vagyunk, a legközelebbi ház ablaktalan lépcsőházába kell beszaladni, ha autóban, ki kell ugrani és ha nincs ház a közelben, le kell feküdni a földre és bármivel, de minimum a kezünkkel védeni a fejünket. Nur nicht beszáren!)

Mindenki kérdezhetett, és tökéletesen biztonságban érezhette magát. Páran hiányolták, hogy nem érdeklődött telefonon felőlünk az isi péntek este, de már a kérdés felvetésekor betudták a szombati munkavégzés tilalmának a telefonos érdeklődést. Aztán biztosítottak mindenkit arról, hogy lesz telefonos riasztás, érdeklődés, forróvonal, ha kell. Mondjuk, csomó, a születése óta orti osztálytársam megtörte a szombatot a hírek követésével.

Mamika, ilyen szuper, vallási hovatartozásra fittyet hányó iskolába járok! Mondjak egy sehehejánut****? Egyébként ilyen eligazítás sok, sőt majdnem mindegyik közintézményben volt és az én iskolámban hüjegyerek módra, mert ugye az én iskolám amcsi iskola. Hüjegyerek szempontból szerencsére.

Nyugi van Mami. De tökre megértem Asi babát, tudod, az Asert a Habonimból, hogy pár éve, amikor egy reggel láttam őt otthon a tévében és próbáltam érdeklődni a hogylétéről  e-mailben, akkor csak pár nap múlva válaszolt. Délen lakik nagycsaládostul.

Imádom az smseket, az e-maileket meg pláne, de tényleg nyugi van, a pénteki riasztásnak annyi a nyoma, hogy a városban nagy izraeli zászlókkal flash moboznak valami fiatal amcsi ortodoxok, az autók lassítanak, sőt meg is állnak, ha eléjük vágok bicóval, figyelünk egymásra, láv van.

Imi azt mondja, három, de szerintem két nap se és vége ennek a balhénak. Is.

Nem megyek most Gázába, megígérem, hogy nem szamaritánuskodok, de se haza a Kunigunda utcába, se Bécsbe, pedig hívott a polgármester, jó itten, nagyon jó, szeretek olajbogyókat gereblyézni a kertben, van az új nagyim, a néni a földszintről, akivel ültünk a lábtörlőn a sziréna közben, remélem majd örökbe fogad benneteket Apuval, vannak jó kaják, az új kedvencem a jeges mangó, sokat sportolok, Elcha, meg a többiek naponta többször hívnak, sok új barátom van és minden fiú meg van malenolva*****.

Ölellek Mamika, nyugi!

Zizi lányod

************************************************************************************************************************ :P

* (gy.k.: zsidó törvény)

** (gy.k.: a biblia utáni szóbeli tan, a zsidóság szabályrendszere, a bölcsek vitatkozása)

*** (gy.k.: könyvtáras tanulócsarnok)

**** (gy.k.: áldás első dolgokra)

***** (gy.k.: körülmetélve)