Hívom a nagybácsimat Rehovotban, hogy vagy? Mentél ma előadni a katonáknak a Yad VaShembe?
Dehogy mentem, pénteken hívtak, hogy a katonák mennek délre, nem engem hallgatni Jeruzsálemba.
És hogy vagy?
Hogy lennék? Virulok, mint a rohadt tök.
Hallottátok a szirénát?
Nem, de tudod, van a mamad (bunker) nálunk, ha kell, odamegyünk. Anyádékat nyugtasd meg, hogy ez csak egy balagán (felfordulás). Hat háborúval a hátam mögött, mondhatom ezt? Ahhoz képest, amikor egyiptomban harcoltam, ez kismiska!
Jóvan, de tudod milyenek, megpistulnak, ha nem beszélünk, úgyhogy hívom őket, amikor tudom. Tegnap Apu Eger ostromát egy órán keresztül ecsetelte a telefonban.
Az egri nőket, ahogy ráöntötték a szurkot a törökre?
És itt Ottó elmondja az egész Egri csillagokat. 13 évesen, a bar micvója napján vitték el, a háború után még egy évet élt Magyarországon, aztán soha többé, de jobban tud magyarul, mint én.
Na igen. Az én magyarságom sem abban merül ki, hogy Budapest a legjobb város a világon. A Kálvin tér például kifejezetten hiányzik. Hehe. De egy mai megvilágosodásom megnyugtatott. Izraelt nem csak azért szeretik az emberek, mert jó, vagy ha tetszik, könnyű itt zsidónak lenni, vagy mert békében élnek egymás mellett az izraeli arabok a zsidókkal és rengeteg civil szervezet foglalkozik pl. az etiópok integrációjával, vagy az arab országokban élő keresztények kimenekítésével, vagy mert az iskolások csütörtökönként kötelezően önkénteskednek valahol (én pl. kapálok a természettudományi múzeum kertjében), vagy mert itt ér zizinek lenni, hanem azért, mert egy hatalmas jó tartja kézben ezt az országot. És itten nem az Öregről beszélek.
Hanem arról, hogy ez az ország az állampolgáraiért tesz mindent. Az állandó balagánban minden arra törekszik, hogy ennek a népnek jó legyen. Biztonságos jó. Ezért ilyen erős, ha már nem is olyan jól szervezett (állítólag) a hadsereg. Ezért védi meg az igazi békét csak hírből ismerő lakóit. Még talán Amerika ilyen ország, Európában nem tudok ilyenről és keletebbre, mint pl. Magyarországon is, pedig a kormányok egyenesen a nép ellenségei. Izrael egy anyatigris.
Káosz van, élhetetlen ez az ország, süvít ki az utcára a klíma novemberben, az uszoda havonta annyiba kerül, mintha legalábbis az Oxigénbe vennék éves bérletet a Naphegyen. Orosz, francia és arab nyelvű rádiók vannak, de a hatalmas angolszász populációnak angol nyelvű híreket nem sugároznak. A szombat kiskapui meglehetősen viccesek, pl. a szombatra bekapcsolva hagyható rádió néma, csak amikor rakétáznak mondja a helyszínt és a támadás típusát. Itt Jeruzsálemben a szombat kimenetelekor kezdenek egyesek tájékozódni arról, hogy mi történt a péntek délutáni a sziréna alatt és után, mivel szombaton ezt nem tehették. Mások pedig azt mondják, ne nézzünk már híreket, hanem inkább James Bondot meg menjünk biliárdozni, tökmindegy hol vagyunk, ugyanaz történik, nem mi befolyásoljuk. Ha hívnak, megyünk. És itt van egy kutya elásva. Ezeket a gyerekeket nagyon becsüljük, ők védik meg Zizilendet a gonosztól. Még be se nő a fejük lágya és már védik a hazát. És ők ölelik meg Ottót a holokausztban történtekről szóló előadása után a Yad Vashemben. Egyiket sem játszásiból. Kérdezem, de ha káosz van a seregben, akkor hogyan működhet mégis? Magyarországon, amennyire én ismerem a jó honvédelmet, fantasztikus rend van. Legalábbis a díszelgőknél, a légierők zenekarában, a honvéd üdülőkben, meg azokon az alapvető védelmi helyeken, ahol már dolgoztam. És ha háború lenne, sejtelmem sincs milyen stratégiát követnének, tudná-e a fej, hogy mit csinál a bal kéz. Na itt tudja. És ennek a tudásnak olyan ereje van, hogy képtelenség miatta nem szeretni ezt az országot.
