ZIZILEND

Tegnap megoltek az amerikai nagykovetet libiaban es csak en tudtam ezt a hirt az iskolaban. Ez csoppet jellemzi az izraeli eletet. Lehet, hogy irani bombazas lesz es komplett nyugalom van mindenhol. A kaosz uralja az allamot, ami valahol rendezett, de szerintem csak azert mert itt lakik a Joisten vagy ha nem is itt, es mindenhol, de itt az emberek mindennapjaiban benne van.

Megyek a kozponti buszpalyaudvarra, hogy elutazzak tel avivba ami kb annyira van jeruzsalemtol, mint
budapesttol biatorbagy, es ideges vagyok a 21es buszon, hogy sose erunk ki a pu-ra, olyan a dugo. Kacskaringozunk a varoson es mindenki beszel a buszon, aztan egyszercsak megerkezunk a pu-ra es az uj hid
kabelein keresztul az alkonyatba uszo baranyfelhok voroses fenyeben beallok a sorba, hogy attuszkolhassam magam a biztonsagi kapun a szitkozodo amcsikon keresztul, akik duhongve adnak hangot a kaosz
feletti izraeli uralom meg nem ertesenek, utana varnek, hogy a rontgengepbe rakjam a ridikulomet. Ekkor hallom, kialtoznak, hogy tel aviv, tel aviv! Kerdezem a serut (iranytaxi) sofort, aki a grabancomat ragadja meg ahelyett, hogy megkerdezne az odanezesem utan, hogy tel avivba megyek-e, hogy mennyiert visz, mondja 24, mondom de a busz 18 es azt mondja, jo, mar csak 2 fo kell es megtelik a minibusz, kint fizessek a jardan es akkor 18.

Ez azert csodalatos, nemde? Minden kivansagom valora valik. Pedig faraszto a lelemenyes mindenemet konstans hasznalni, de altalaban jol jon. En ilyet mashol meg nem tapasztaltam, es ilyenkor azt gondolom, ide kellett volna szuletnem, de ha mar nem, akkor csak egyszeruen szerencses, hogy itt vagyok most
es pont.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem mentem újévkor zsinagógába. Mondták az isiben, hogy itt Zizilendben jom kipurkor és purimkor mennek az emberek zsinibe és nem újévkor és jom kipurkor, mint otthon mondjuk a Dohány közönsége. És barátom, aki Bélaként szeretne itt szerepelni, elhívott már jópár hete a szüleihez. Délután beszéltem telefonon az én jó szüleimmel és olyan klassz volt, mert olyan közel voltak. Aztán elmentem Jeruzsálem dél-kenyai részére, a Béla szüleihez és olyan terített asztal volt, mint nálunk széderkor. Béla serénykedett anyukája szoknyája alatt egész nap, csak értem jött el gépkocsin és akkor már nekem világos volt, hogy nem megyünk zsinibe. Ami jó fura volt, de gondoltam ezért pont nem kell vezekelnem, mert zsinibe járni nem kötelező. Persze ha az ember pont egy olyan városban lakik, ahol több ezer zsini van és pont két házzal odébb is van egy és az utca sarkán még két másik, akkor persze fura, ha nem megy zsinibe, főleg, ha a sófár hangjára ébred... Na szóval az újévi vacsora itt épp olyan vacsora, mint otthon nálunk a széder este.

A pészah első estéjén otthon felváltva felolvassuk a haggadát, az egyiptomból való kivonulás történetét és ott van a család, a szüleim és én, a nővérem apósa Laci és Nagyi tesója Peti és a tiszteletbeli család-feltöltők, szüleim barátai, akik nagyon jófejek, Betty, Muki, Péti, Levi mester, ők mindig, plusz egy-egy extra barát és mindig szuper a kaja, csak általában végig zsörtölődöm az egész estét, mert sokat kell mosogatni, vagy mert nem úgy megy a szertartás, mint ahogyan elképzelem, vagy valami mindig van. Régen, amikor még élt a Sellyi Nagyi, nála tartottuk a széder estét és mindig valami jó film kezdődött pont a közepén, úgyhogy Apu szerette volna nézni és Sellyei Nagyi azt mondta nem tudok imádkozni, mert én az újhéber kiejtéssel tanultam héberül olvasni, azaz ivritül és ő pedig askenázi kiejtéssel olvasott a gót betűs német, vagy nem is tudom, talán jiddis haggadájából, ami már nagyon szét volt szakadva, és olyan tenyértől fényes piros kötése volt. Mindig átjött valamelyik barátnője, Oli néni vagy Erna néni, akiket imádtunk és talán mindketten együtt is jöttek és félidőben telefonált Imi nagybátyám Németországból, hogy ők épp hol tartanak és olyan békebelien emlékszem azokra a régi széder estékre, jó család voltunk mi, na.

És tegnap ugyanilyen békebeli, de nagycsaládos rosh hashana estén voltam és megimádtam a Béla szüleit és az egész fél családot, mert csak a mamája ágáról voltak ott a rokonok, így is jó sokan voltunk. Béla papája mondott beszédet, vagyis felolvasta, persze héberül és arról szólt, hogy miket eszünk és miért ezen az estén, meg mindenféle üzenet volt benne a gyerekeknek. Eszméletlen kaják voltak, először persze gránátalma, datolya, sült banán, füge és alma mézzel aztán meg nem a rémséges falaffel és techina, hanem olyan ízek, amikre V. G. Herakleitosz azt mondaná vad, mert a saláták fűszeresek és ecetesek voltak és mindennek agresszív íze volt és ezért is imádtam őket és Herakleitosz is imádta volna. A gyerekek nyíltan cigiztek, ittak és füveztek (!) a kertben és a felnőttek teljes békében nevetgéltek velük együtt. Béla papája elővett egy 3 puttonyos tokaji aszút, majd mindenféle brendiket és lassan leitatott engem és sokat beszélgettünk vele és az egyik nászával, aki az MTA tiszteletbeli tagja, mert biofizikus a Weizman Intézetben és nagy szakija az immunológiának.

Aztán ma reggel mentem zsinibe, de csak úgy rohanva, mert késő volt már és a sófár hangjára ébredtem, életemben először és berohantam az ortodox zsinibe a sarkon, ahol szépen felöltözött ortik imádkoztak függönnyel elválasztva a nők és a férfiak és megvártam egy sófár fújást, aztán a Neshama nevű reformba, vagy egalitariánusba, vagy konvervatívba, vagy nem is tudom a másik sarkon, ahol összefutottam Sárival, aki egy félig amcsi, félig izraeli és Pesten dolgozott egy ideig és szerintem volt a Dózsában is és mondta, hogy ő egyébként nem jár zsinibe, csak a szülei ide járnak és velük jött találkozni a város másik végéből, szóval egyértelműen személygépjárművel, hiszen ilyenkor nem jár semmi, mert ünnep van.

És akkor megvilágosodtam, hogy ez a zsini péntek este félig van tele és ma pedig kicsorogtak az emberek belőle, sokan az udvaron beszélgetnek és lehet, hogy ez a tőlem teljesen távol álló, 19. századi irányzat ugyanolyan alapokon működik, mint a neológia, csak nem tért vissza az ortodoxiához, mint ahogyan a spéci magyar zsidóság azt tette.

Aztán a szent újévi ebédemet az osztálytársaim körében töltöttem Iszráelnél, ahol saláta volt és techina meg pita, de én csak üdítőt vittem, mert nálam nem kóser  a háztartás, nála meg igen, délután Tejoka jött az új félig orosz német barátnőjével és most meg Iszráel komámmal rohanok vacsira a haszid családhoz, ahol a feleség anno a Róka utcában lakott Budán és most két nagyon cuki gyereket nevel, akik közül a nagyobbik tökéletesen tud magyarul és eszméletlen okos. Jó, hogy szünet van, így egészen elviselhető az iskolás élet.

A pentek esti vacsora ugy nezett ki, hogy a regi diakoknak kellett meghivni a kornyekukon lako ujakat. Harom fiu egyutt lakik, az egyiknek a menyasszonya fozott, tok finomakat. A vacsi elejen a csavo kiabalt, ha valaki az evoeszkozehez nyult, mielott a menyasszony azt megtette volna. Hm. Volt mar dolgunk bolondokkal, s magunk is ebbe a kategoriaba tartozunk tobb nezopontbol is. De ez csak az eleje volt. A fogasok kozti szunetekben, a heti szakaszbol, ami a tora aktualis resze, kimasoltak a vendeglatok egy pici reszt es hevrutaban, tanuloparokban kellett a szoveget elemezni. (Ez az iskolaban is igy megy egyebkent, minden oranak van hevruta resze, amit az amcsik havrutanak ejtenek es ami tok jo modszer szerintem, de rem faraszto, ha pont hujevel hoz ossze a josors). Ez erdekes volt, egy angol csavoval kerultem ossze, aki jol tud heberul es ez jo sokat segitett, mert szotar hijjan o forditott en kerdezgettem. Aztan beszelgetes volt es a sok amcsi anyanyelvu az angollal egyutt nekilatott tovabbelemezni a szoveget es az mar olyan volt nekem, mint amikor Vic a hazibuli kettoben Philip, az idosebb csavoja barataival ul a hosszu asztalnal es elhomalyosodnak elotte az emberek. En voltam Vic es majdnem osszeestem a szeken. Neha kifejezetten faraszt az angol. Ez orult erdekes, mert hallgatni az angolt eddig elveztem, de ezek az amcsik olyan okosok, amikor belekezdenek az elemzesbe, mint Ivan Ackerman az Annie Hallban. (4:12-tol.)

Ez az aktual heti szakasz.

Nem kell az egeszet olvasni, csak 1-11ig olvastuk es a kosar szon fennakadtam, mert megiscsak fura, hogy az, hogy az elso gyumolcsoket el kell vinni a szentelybe megiscsak ertheto, ha sokaig boncoljuk, peldaul azert, mert az oregnek adjuk a legnagyobb buszeksegunket, sotmitobb, tudjuk, hogy o majd ertekeli es ezaltal legjobb bartunkka is avanzsaljuk egyben. De hogy a gyumolcsoket nem a szoknyankban visszuk, vagy a kezunkben, esetleg zsakban, az vajon miert van? En azt gondolom, azert, mert praktikusan a kosarban nem nyomodnak ossze, de ennek meg utana kell nezni. Merthogy az amcsik egyhanguan arra szavaztak, es siman lehet, igazuk van, de annyira amcsi, hogy en kerek bocsanatot, hogy aszontak a kosar esztetikai erteke magas es a szepseg boldogsagot teremt. Na erre majdnem azt mondtam, hogy szerintem meg a Jois.ten magyar es ezert van az egesz, mert a kosar es a koser szavak sorese ugyanaz. (Sores=gyoker, a heberben a 3 fo massalhangzo a szo gyokere.)

Masnap Yaelekhez mentem ebedre es a haszid ferjenel kerdeztem ra a kosar mizeriamra es elmondta, hogy a misna eloirja kosar egyszeruseget, mert valojaban a gazdagok es a szegenyek kozti kulonbseget kell vele eltuntetni, ne hozzak man a gazdagok ezust talcan es a szegenyek kosarban (!) az elso termeseket. Es tenyleg ennyi. Ja es a szentely bejaratanal volt csomo kosar, felkaptak a bevonulok es aztan a bemutatas utan eldobtak. Recycling. Ez az elet rendje.

A jeruzsálemi macskák nem szépek. Szerintem egy macska sem szép. Általában nem bírom az állatokat, de a macskáktól olyan parám van, hogy az arcom felé ugranak és kimarják a szememet. Félek tőlük, egyszerűen ez a helyzet. Sikítani tudok, ha elmegy mellettem egy közülük. Nem vagyok annyira kész, mint Hajnalka a galamboktól, de csak azért, mert ő jobban kimutatja az érzelmeit. A para ugyanaz. Hajni belemar bárki karjába akit elér, ha galambot lát. Én sikítok és elszaladok.

Itt Jeruzsálemben nem használ a dobbantás, amitől a budapesti utcamacskák elszaladnak. Itt sétálnak tovább, vagy egyszerűen csak állnak maguknak bármiféle ijesztgetés után is. Ezért képes vagyok a legforgalmasabb utcákban is az úttesten menni, hogy a szemeteseken tanyázó macskák nehogy rám ugorjanak. Nem mintha láttam volna egy macskát is emberre ugrani.

Általában megijednek a hirtelen ugró macskáktól a velem haladók, de ez lehet, hogy miattam van. Az például vicces, hogy hosszú ideig cipelek a kezemben szemeteket, mert nem merem megközelíteni a kukákat. A vicces srácok durván dobnak a kukákba szemetet, ha kíváncsiak, hogy hány macska fog kiugrani belőle.

A lakásokban is sok a macska. Több macskát tartanak általában itt a jó jeruzsálemiek, vagy az ideköltözöttek. Ezek nem olyan macskák, mint amilyeneket elzárnak a macskás barátaim Pesten, ha meglátogatom őket ritkán. Ezek a macskák állandó mozgásban vannak és sose öregednek meg. A Zöldi Gergőnek volt egy egész jó macskája, aki csak ült az olvasólámpa fényének melegében és nem kellett elzárni, ha látogattam, de ez a jó macska már meghalt.

Jeruzsálem macskák szempontjából nem az én városom. Van egy olyan pletyka, hogy sok volt a patkány és Ciprusról áttelepítettek macskákat, hogy falják fel őket. Erről még nem láttam bizonyítékot, de ez nem baj. A Közel-Keleten meg keleten általában mindenhol sok az utcaállat. Indiába, a fejre ugráló majmok miatt nem megyek. Elvagyok ezzel a parával itt a béke városában, ha fel is megy miattuk a vérnyomásom most is amikor ezt írom.

Szégyellem, de a kismacskás PPT forwardokat megnézés nélkül törlöm.

Viszont az egyik kedvenc számom címe magyarul macskaszem, csehül pedig fényvisszaverő üvegecske.

Tegnap, felindulásomban elmentem egy nagyon zajos utcában megnézni egy szobát egyedül és akkorka volt az egész lakáska, hogy a zsebemben elfért a fiúval együtt, aki a nappaliban lakott. És aki rögtön fel is hívott miután elmentem, hogy aszongya ő szeretné, ha ott laknék, mert utálja az izraelieket, pedig ő is izraeli. Európait akar kétségbeesetteeeeeen. Mondtam, gondolkodnék csöppet, azzal letettem a telefont és gondolkodtam is egy gyorsat és arra jöttem csak rá, hogy fura, de kicsit talán jó, hogy felhívott. Aztán nem hagyott nyugodni, hogy gyorsan gondolkodtam, ezért hát mérlegeltem tovább. Szaladtam a vonatsínen és dilemmáztam: jaj, nagyon aprócska a lakáska és az ágy elfoglalja a szobát és a nappali egyben van a konyhával és zajos a környék, de biztonságos a ház, mert a Netanyahu rezidencia mellett van pont és civilizált a ház, teljesen európai, és tiszta a lakás, szimpi a srác. Jaj, mit tegyek Mamika???!!!!!

Aztán ha nem is Mamika, de Hajnalka éjszaka lebeszélt arról, hogy belebotoljak a kétségbeesett fiúba kávéfőzés vagy pisilni menés közben. Ergo, reggel az ulpan előtt elmentem megnézni egy loggiás lakást itt a kedvenc Bruria utcámban és azt mondtam a csajszinak, oké, kiveszem. Mindketten nevettünk, boldogok voltunk. A konyha rohadt és nem volt olyan nagyon olcsó, de ott volt a levegőben az albérlet-mizéria végére rakaható pont. Azonban még volt egy megbeszélt szobanézésem délutánra.

Legyalogoltuk a lábunkat napközben, mert tanár nénink Dália, elvitt bennünket az óvárosba a keresztény és az arab dolgokat megmutatni, hogy ne zsiduljunk már annyira. Közben az osztálytársaimnak előadott rövid eszmefuttatásom végére teljesen elzárkóztam a kétségbeesett fiúval együtt lakás gondolatától, tekintve, hogy rájöttem, ő nem csak szobatársat keres valszeg, hanem élettársat és Iszráelnek sem ajánlottam az ott lakást, de már jóval a nem ajánlás előtt leszögezte, hogy a srác megerőszakolná őt is tutira. Aztán lehet, hogy jógyerek én meg ott genyáztam és ezért fog rámdőlni holnap egy pálmafa.

A 40'C-ban kirándulás után tehát elvánszorogtam a másik kedvenc utcámba, hogy megnézzem még ezt a szobát. És a szoba nem is lakásban volt, hanem házban!!!! És a ház arab és mozaikos a padló és kert is van meg függőágy és most lehet azt hinni, hogy ez egy mese, de az is!

Lepattant, de mese!!!!! Mondtam, nem eszem egy évig, ha diszkontáron is adják, de ide kell nekem költöznöm, nincs mese!!!

Azzal visszanyargaltam az isibe, hogy elkészítsük Dália néni ajándékát, egy kis könyvet, amiben a virágok mi vagyunk egy-egy képpel az egyes oldalakon. A többi osztály táskát vett, meg más drágaságot a tanároknak, de hát mi zsidók vagyunk, vagy mi. Jó sokat röhögtünk az 1/b osztályban a rajz órán és az új albérletem felé mentünk hazafelé és mindenki elájult, hogy belecsöppenek vasárnaptól a mesébe!!!!

.....mondta Herzl Tivadar és ezzel bíztatták egymást a jó cionisták Izrael születése előtt. Van is róla dalocska.

Na ma megnéztük a világ legmocskosabb lakását. 4 napja voltunk kapcsolatban a sráccal, aki ott lakik. Jó nehéz volt vele egyeztetni, biciklista, durván eltörte a karját, szóval most tömegközlekedik és nem tudja kiszámolni az idejét. Egyébként filmelméletet tanít a filmegyetemen, jófej volt, sok érdekeset mondott, de a kő a konyhában fekete volt konkrétan. Iszráel is kikészült, pedig ő fiú. Volt közvetlen kertkapcsolat, de a kert is rohadt a bútorokkal együtt. Semmit nem mertem megérinteni. Pedig a köztársasági elnöki palota utcájában volt. Aztán egy másik mocsok albérletbe mentünk körülnézni egy elég jó utcában, közel az isihez, az meg a főbérlőcsaj elhalt nagyszüleinek a cuccaival volt tele. Mocsok nem volt és meg lehetett fogni egy pálmafát a loggiáról. Loggia banyek. Ez itt valami őrület. Az ablakok kicsik és nincs balkon. Loggia van. Én ezt nem értem. A világ legmelegebb civilizált országában erre nem bírnak figyelni. Ebben a kiadó szobában is olyan pici volt az ablak, mint abban az újépítésűben, ahol délután jártunk. Az extra drága volt, de nagyon gondolkozom rajta, mert mégis kicsit civilizált. Aztán Davidnél hédereltünk és kiderült, hogy fölötte kiadó egy négyszobás. Talán még mindig. Aztán Dvir, akit Dornak kell már hívni, a depós zeneszerző, nézett nekünk analfabétáknak a yad kettőn csomó telefonszámot. Most mindenkinek küldök közülük smst. Juhé, hajrá, hátha sikerül a bel-budai két szoba hall személyzeti duplájáért kivenni valami frankó kis szobát és a loggiáról vagy inkább a teraszról meg lehet majd fogni az öreg lábát!

És kiment a szombat én meg elmentem futni. Közeli futópálya híjján a régi vonatsínen futok, ami minden irányba lejt, viszont kevés az autóforgalom mellette. Nem ideális futópálya, de még mindig nem találtam meg az igazit. Melegítek kicsit, ami igen nehéz nekem egyedül, mert másolni szoktam a többieket a szigeten, aztán kifutok a Bruriaról az Emek Refaimra, nyitnak az üzletek, megtelnek a vendéglátóipari egységek, békésen kiment a szombat. Átvágok a vonatsínre és mindkét lábam épségét folyamatosan kockáztatva felkocogok a sín végére és elhatározom tizedszerre, hogy holnap már reggel futok, merthogy a sín másik fele, ami nem annyira lejt, még nincs teljesen kész és nincsen megvilágítva, így reggel lehet csak használni, bár már akkor is hétágra süt a nap. Éjjel kéne futni. Ehhez viszont kéne találni egy futótársat. Anne! Költözz ide hamar!

Amikor már lefele tartok, mintha a Kőrös partján Fritzi hangját hallanám Szarvason a havdalán (gy.k.: ez az a szertartás, amikor kimegy a szombat és egy fonott gyertyát gyújtunk, hogy a fényénél az új hetet minden érzékszervünkkel köszöntsük, szegfűszeget szagolunk, bort iszunk, énekelünk és a gyertya a fény és a meleg), végre egy ismerős dallam, de honnan jön? Egy sikátor felé veszem az irányt és keresem a furulyaszót. Mintha valami lakásból szólna, de aztán látok pár embert bemenni egy kapun. Bekocogok hát, ami jó nevetséges, tekintve, hogy csurog rólam az izzadtság, rövidnadrágban vagyok és egy toprongy a felsőm, itt meg mindenki ki van öltözve, de fütyülök rá, már 20 napja keresek ismerős dallamot és sehol egy se. Múlt héten Oren barátom csinált havdalát és egy irkutszki medvefickó mondta az áldásokat, szép volt szép, de ez mégiscsak furulyaszó és ráadásul tudom énekelni. A Legyetek jók ha tudtok mikorofonhajú csávója fújja és mintha Európában lennék ezen az udvaron és olyan szép, de mégiscsak jó nevetségesnek érzem magam, szóval kikocogok hamar és futok tovább a Pierre Königre. Nyújtok ennél a hatalmas fánál és kezdődik az új 6 napos hét a sztahanovizmus hazájában.

Szuper itt a nagy szent földön, csak folyton a Nagy Navarro Balázst látom az utcán. Mindenhol szembejön velem és sztrájkol. Ilan Mor a barátságos focimérkőzésről beszél és az ostoba Magyarországról, persze diplomatikusan, de csak az ATV-n, szóval nem ügy.

Nem jelölgetek új barátokat eszeveszetten a Facebookon, maradjon nekem csak a magyar nyomasztás, nem kell még pluszba az iráni bombázás, meg hogy vajon mikor kell kitépnem a Ben Gurionra és visszazúznom ostoba hazámba. Szóval ha otthonra gondolok, összeszorul a nagy magyar szívem, de itt meg olyan jó. Valójában csak a hírekben megy a nyomasztás Iránnal kapcsolatban, társaságban, az utcán, a zsiniben mindenki azt mondja nem kell parázni, ez csak taktika, riogatás és itt béka van. Főleg Jeruzsálem van biztonságban, mert itt nem fogják az arabok a saját mohamedán szent helyeiket tönkrevágni.

A péntek esti vacsikon felsoroljuk az új osztálytársaimmal az elmúlt hét fontos pillanatait. Ez olyan amcsi dolog, de én bírom. Végülis meg kell barátkozni az amcsi dolgokkal, mert 10 hónapig leszek összezárva amcsikkal az isiben. Szóval az enyém tegnap az volt, hogy amikor a múlt héten szombat délután hazajöttem a zsiniből, ahova azért mentem, mert azt mondták, ortodox, de az itteni ortodox nem felel meg az otthoninak és kellőképpen kikészültem, amikor rázendítettek és aztán végigénekelték az egész i.tiszteletet, viszont utána olyan kidus volt, hogy mégiscsak szeretnék kicsit odajárni, na szóval miután elhagytuk Iszráel, a tök zizi osztálytársam és egy jókora napraforgó-csokor társágában a zsinit és rém fáradtan lepihentem csöppet, láttam azokat a lila virágokat.

Az elalvás előtt az a legjobb, amikor már álmodik az ember, ezt Zsótól tanultam, aki közvetíti is az előálmát, szóval ebben az előálomban láttam ezeket a lila virágokat. Egy hetembe telt, mire megtudtam, hogy bugenvilleának hívják őket és ugye minden színben megtalálhatók, de a lila az eredeti. Csodás délutáni szunya volt és meg is maradt, hát ideírtam.