Szuper itt a nagy szent földön, csak folyton a Nagy Navarro Balázst látom az utcán. Mindenhol szembejön velem és sztrájkol. Ilan Mor a barátságos focimérkőzésről beszél és az ostoba Magyarországról, persze diplomatikusan, de csak az ATV-n, szóval nem ügy.
Nem jelölgetek új barátokat eszeveszetten a Facebookon, maradjon nekem csak a magyar nyomasztás, nem kell még pluszba az iráni bombázás, meg hogy vajon mikor kell kitépnem a Ben Gurionra és visszazúznom ostoba hazámba. Szóval ha otthonra gondolok, összeszorul a nagy magyar szívem, de itt meg olyan jó. Valójában csak a hírekben megy a nyomasztás Iránnal kapcsolatban, társaságban, az utcán, a zsiniben mindenki azt mondja nem kell parázni, ez csak taktika, riogatás és itt béka van. Főleg Jeruzsálem van biztonságban, mert itt nem fogják az arabok a saját mohamedán szent helyeiket tönkrevágni.
A péntek esti vacsikon felsoroljuk az új osztálytársaimmal az elmúlt hét fontos pillanatait. Ez olyan amcsi dolog, de én bírom. Végülis meg kell barátkozni az amcsi dolgokkal, mert 10 hónapig leszek összezárva amcsikkal az isiben. Szóval az enyém tegnap az volt, hogy amikor a múlt héten szombat délután hazajöttem a zsiniből, ahova azért mentem, mert azt mondták, ortodox, de az itteni ortodox nem felel meg az otthoninak és kellőképpen kikészültem, amikor rázendítettek és aztán végigénekelték az egész i.tiszteletet, viszont utána olyan kidus volt, hogy mégiscsak szeretnék kicsit odajárni, na szóval miután elhagytuk Iszráel, a tök zizi osztálytársam és egy jókora napraforgó-csokor társágában a zsinit és rém fáradtan lepihentem csöppet, láttam azokat a lila virágokat.
Az elalvás előtt az a legjobb, amikor már álmodik az ember, ezt Zsótól tanultam, aki közvetíti is az előálmát, szóval ebben az előálomban láttam ezeket a lila virágokat. Egy hetembe telt, mire megtudtam, hogy bugenvilleának hívják őket és ugye minden színben megtalálhatók, de a lila az eredeti. Csodás délutáni szunya volt és meg is maradt, hát ideírtam.
