Tegnap, felindulásomban elmentem egy nagyon zajos utcában megnézni egy szobát egyedül és akkorka volt az egész lakáska, hogy a zsebemben elfért a fiúval együtt, aki a nappaliban lakott. És aki rögtön fel is hívott miután elmentem, hogy aszongya ő szeretné, ha ott laknék, mert utálja az izraelieket, pedig ő is izraeli. Európait akar kétségbeesetteeeeeen. Mondtam, gondolkodnék csöppet, azzal letettem a telefont és gondolkodtam is egy gyorsat és arra jöttem csak rá, hogy fura, de kicsit talán jó, hogy felhívott. Aztán nem hagyott nyugodni, hogy gyorsan gondolkodtam, ezért hát mérlegeltem tovább. Szaladtam a vonatsínen és dilemmáztam: jaj, nagyon aprócska a lakáska és az ágy elfoglalja a szobát és a nappali egyben van a konyhával és zajos a környék, de biztonságos a ház, mert a Netanyahu rezidencia mellett van pont és civilizált a ház, teljesen európai, és tiszta a lakás, szimpi a srác. Jaj, mit tegyek Mamika???!!!!!
Aztán ha nem is Mamika, de Hajnalka éjszaka lebeszélt arról, hogy belebotoljak a kétségbeesett fiúba kávéfőzés vagy pisilni menés közben. Ergo, reggel az ulpan előtt elmentem megnézni egy loggiás lakást itt a kedvenc Bruria utcámban és azt mondtam a csajszinak, oké, kiveszem. Mindketten nevettünk, boldogok voltunk. A konyha rohadt és nem volt olyan nagyon olcsó, de ott volt a levegőben az albérlet-mizéria végére rakaható pont. Azonban még volt egy megbeszélt szobanézésem délutánra.
Legyalogoltuk a lábunkat napközben, mert tanár nénink Dália, elvitt bennünket az óvárosba a keresztény és az arab dolgokat megmutatni, hogy ne zsiduljunk már annyira. Közben az osztálytársaimnak előadott rövid eszmefuttatásom végére teljesen elzárkóztam a kétségbeesett fiúval együtt lakás gondolatától, tekintve, hogy rájöttem, ő nem csak szobatársat keres valszeg, hanem élettársat és Iszráelnek sem ajánlottam az ott lakást, de már jóval a nem ajánlás előtt leszögezte, hogy a srác megerőszakolná őt is tutira. Aztán lehet, hogy jógyerek én meg ott genyáztam és ezért fog rámdőlni holnap egy pálmafa.
A 40'C-ban kirándulás után tehát elvánszorogtam a másik kedvenc utcámba, hogy megnézzem még ezt a szobát. És a szoba nem is lakásban volt, hanem házban!!!! És a ház arab és mozaikos a padló és kert is van meg függőágy és most lehet azt hinni, hogy ez egy mese, de az is!
Lepattant, de mese!!!!! Mondtam, nem eszem egy évig, ha diszkontáron is adják, de ide kell nekem költöznöm, nincs mese!!!
Azzal visszanyargaltam az isibe, hogy elkészítsük Dália néni ajándékát, egy kis könyvet, amiben a virágok mi vagyunk egy-egy képpel az egyes oldalakon. A többi osztály táskát vett, meg más drágaságot a tanároknak, de hát mi zsidók vagyunk, vagy mi. Jó sokat röhögtünk az 1/b osztályban a rajz órán és az új albérletem felé mentünk hazafelé és mindenki elájult, hogy belecsöppenek vasárnaptól a mesébe!!!!
.....mondta Herzl Tivadar és ezzel bíztatták egymást a jó cionisták Izrael születése előtt. Van is róla dalocska.
