Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem mentem újévkor zsinagógába. Mondták az isiben, hogy itt Zizilendben jom kipurkor és purimkor mennek az emberek zsinibe és nem újévkor és jom kipurkor, mint otthon mondjuk a Dohány közönsége. És barátom, aki Bélaként szeretne itt szerepelni, elhívott már jópár hete a szüleihez. Délután beszéltem telefonon az én jó szüleimmel és olyan klassz volt, mert olyan közel voltak. Aztán elmentem Jeruzsálem dél-kenyai részére, a Béla szüleihez és olyan terített asztal volt, mint nálunk széderkor. Béla serénykedett anyukája szoknyája alatt egész nap, csak értem jött el gépkocsin és akkor már nekem világos volt, hogy nem megyünk zsinibe. Ami jó fura volt, de gondoltam ezért pont nem kell vezekelnem, mert zsinibe járni nem kötelező. Persze ha az ember pont egy olyan városban lakik, ahol több ezer zsini van és pont két házzal odébb is van egy és az utca sarkán még két másik, akkor persze fura, ha nem megy zsinibe, főleg, ha a sófár hangjára ébred... Na szóval az újévi vacsora itt épp olyan vacsora, mint otthon nálunk a széder este.
A pészah első estéjén otthon felváltva felolvassuk a haggadát, az egyiptomból való kivonulás történetét és ott van a család, a szüleim és én, a nővérem apósa Laci és Nagyi tesója Peti és a tiszteletbeli család-feltöltők, szüleim barátai, akik nagyon jófejek, Betty, Muki, Péti, Levi mester, ők mindig, plusz egy-egy extra barát és mindig szuper a kaja, csak általában végig zsörtölődöm az egész estét, mert sokat kell mosogatni, vagy mert nem úgy megy a szertartás, mint ahogyan elképzelem, vagy valami mindig van. Régen, amikor még élt a Sellyi Nagyi, nála tartottuk a széder estét és mindig valami jó film kezdődött pont a közepén, úgyhogy Apu szerette volna nézni és Sellyei Nagyi azt mondta nem tudok imádkozni, mert én az újhéber kiejtéssel tanultam héberül olvasni, azaz ivritül és ő pedig askenázi kiejtéssel olvasott a gót betűs német, vagy nem is tudom, talán jiddis haggadájából, ami már nagyon szét volt szakadva, és olyan tenyértől fényes piros kötése volt. Mindig átjött valamelyik barátnője, Oli néni vagy Erna néni, akiket imádtunk és talán mindketten együtt is jöttek és félidőben telefonált Imi nagybátyám Németországból, hogy ők épp hol tartanak és olyan békebelien emlékszem azokra a régi széder estékre, jó család voltunk mi, na.
És tegnap ugyanilyen békebeli, de nagycsaládos rosh hashana estén voltam és megimádtam a Béla szüleit és az egész fél családot, mert csak a mamája ágáról voltak ott a rokonok, így is jó sokan voltunk. Béla papája mondott beszédet, vagyis felolvasta, persze héberül és arról szólt, hogy miket eszünk és miért ezen az estén, meg mindenféle üzenet volt benne a gyerekeknek. Eszméletlen kaják voltak, először persze gránátalma, datolya, sült banán, füge és alma mézzel aztán meg nem a rémséges falaffel és techina, hanem olyan ízek, amikre V. G. Herakleitosz azt mondaná vad, mert a saláták fűszeresek és ecetesek voltak és mindennek agresszív íze volt és ezért is imádtam őket és Herakleitosz is imádta volna. A gyerekek nyíltan cigiztek, ittak és füveztek (!) a kertben és a felnőttek teljes békében nevetgéltek velük együtt. Béla papája elővett egy 3 puttonyos tokaji aszút, majd mindenféle brendiket és lassan leitatott engem és sokat beszélgettünk vele és az egyik nászával, aki az MTA tiszteletbeli tagja, mert biofizikus a Weizman Intézetben és nagy szakija az immunológiának.
Aztán ma reggel mentem zsinibe, de csak úgy rohanva, mert késő volt már és a sófár hangjára ébredtem, életemben először és berohantam az ortodox zsinibe a sarkon, ahol szépen felöltözött ortik imádkoztak függönnyel elválasztva a nők és a férfiak és megvártam egy sófár fújást, aztán a Neshama nevű reformba, vagy egalitariánusba, vagy konvervatívba, vagy nem is tudom a másik sarkon, ahol összefutottam Sárival, aki egy félig amcsi, félig izraeli és Pesten dolgozott egy ideig és szerintem volt a Dózsában is és mondta, hogy ő egyébként nem jár zsinibe, csak a szülei ide járnak és velük jött találkozni a város másik végéből, szóval egyértelműen személygépjárművel, hiszen ilyenkor nem jár semmi, mert ünnep van.
És akkor megvilágosodtam, hogy ez a zsini péntek este félig van tele és ma pedig kicsorogtak az emberek belőle, sokan az udvaron beszélgetnek és lehet, hogy ez a tőlem teljesen távol álló, 19. századi irányzat ugyanolyan alapokon működik, mint a neológia, csak nem tért vissza az ortodoxiához, mint ahogyan a spéci magyar zsidóság azt tette.
Aztán a szent újévi ebédemet az osztálytársaim körében töltöttem Iszráelnél, ahol saláta volt és techina meg pita, de én csak üdítőt vittem, mert nálam nem kóser a háztartás, nála meg igen, délután Tejoka jött az új félig orosz német barátnőjével és most meg Iszráel komámmal rohanok vacsira a haszid családhoz, ahol a feleség anno a Róka utcában lakott Budán és most két nagyon cuki gyereket nevel, akik közül a nagyobbik tökéletesen tud magyarul és eszméletlen okos. Jó, hogy szünet van, így egészen elviselhető az iskolás élet.
