És kiment a szombat én meg elmentem futni. Közeli futópálya híjján a régi vonatsínen futok, ami minden irányba lejt, viszont kevés az autóforgalom mellette. Nem ideális futópálya, de még mindig nem találtam meg az igazit. Melegítek kicsit, ami igen nehéz nekem egyedül, mert másolni szoktam a többieket a szigeten, aztán kifutok a Bruriaról az Emek Refaimra, nyitnak az üzletek, megtelnek a vendéglátóipari egységek, békésen kiment a szombat. Átvágok a vonatsínre és mindkét lábam épségét folyamatosan kockáztatva felkocogok a sín végére és elhatározom tizedszerre, hogy holnap már reggel futok, merthogy a sín másik fele, ami nem annyira lejt, még nincs teljesen kész és nincsen megvilágítva, így reggel lehet csak használni, bár már akkor is hétágra süt a nap. Éjjel kéne futni. Ehhez viszont kéne találni egy futótársat. Anne! Költözz ide hamar!
Amikor már lefele tartok, mintha a Kőrös partján Fritzi hangját hallanám Szarvason a havdalán (gy.k.: ez az a szertartás, amikor kimegy a szombat és egy fonott gyertyát gyújtunk, hogy a fényénél az új hetet minden érzékszervünkkel köszöntsük, szegfűszeget szagolunk, bort iszunk, énekelünk és a gyertya a fény és a meleg), végre egy ismerős dallam, de honnan jön? Egy sikátor felé veszem az irányt és keresem a furulyaszót. Mintha valami lakásból szólna, de aztán látok pár embert bemenni egy kapun. Bekocogok hát, ami jó nevetséges, tekintve, hogy csurog rólam az izzadtság, rövidnadrágban vagyok és egy toprongy a felsőm, itt meg mindenki ki van öltözve, de fütyülök rá, már 20 napja keresek ismerős dallamot és sehol egy se. Múlt héten Oren barátom csinált havdalát és egy irkutszki medvefickó mondta az áldásokat, szép volt szép, de ez mégiscsak furulyaszó és ráadásul tudom énekelni. A Legyetek jók ha tudtok mikorofonhajú csávója fújja és mintha Európában lennék ezen az udvaron és olyan szép, de mégiscsak jó nevetségesnek érzem magam, szóval kikocogok hamar és futok tovább a Pierre Königre. Nyújtok ennél a hatalmas fánál és kezdődik az új 6 napos hét a sztahanovizmus hazájában.
