Reggel a fogorvos a hosszában kettétört fogamra ragasztott ideiglenes koronát kezeli, mert kilyukadt. A korona. A hüvelykujja a számban, szárad a tömés, megszólal a telefonja. És felveszi! A hüvelykujja még mindig a számban. Elnézem neki, de csak mert a Zizilend szent köveiből épült házában vagyunk, és különben is, egy telefon nem a világ, éljen a magyar szabadság!
Francia csávó és azért választottam őt, mert kiköpött Elek Tomi, a Balzac utca gyémántkezű fogorvosa. Az eszközei kőkorszakiak, és nincsen megnyugtató kék mintás függönye az ablakon, de ugyanolyan vicces megoldóember mint gyémántkezű Elek Tomi. Darálja héberül a telefonba, nem figyelek, a Balzac utcában szeretnék lenni.
Leteszi a telefont, tárcsáz egy számot, felveszik, tovább darálja, továbbra is nagyon kedves hangon. Az ujja még mindig a számban. Néha suttogva bocsánatot kér tőlem, én pedig elkezdem figyelni miről van szó. Hát a jó doki, Ber Sheva-iak szállását intézi a zsinagógája nevében. Egy krézi cádik a fogorvosom! Imádok itt élni.
Ebédszünetben egy szuper előadást hallgatok az emberkereskedelemről, miközben Mamika ugyanerről a témáról szóló konferencián sztriptiztáncol. Ez a munkája, tényleg! Na szóval befejeződik az előadás, trécselünk egy irodában, aminek az ablakai a folyosóra néznek és az üvegen túliak egyszercsak szaladni kezdenek. Mi ez, megint próbariadó? Neeeem! Ez most éles! Robottá alakulunk, rohanunk a lépcsőn le a harmadikról, közben Tel Aviv-ból egy telefon, két sms, mi van? jól vagy? és még le se értem a lépcsőn. Pedig elég gyorsan tudok rohanni. Robot vagyok, de ezúttal nem ijedek meg. Nem is hallottam a szirénát. Azt mondják a többiek, elég halk volt. Leérünk a bunkerba, az emberek ezúttal fehérebbek, mint a próbariasztáskor, de Rav Meir észnél van és rázendít a Kol haolam kulo-ra. Legalább olyan energiát sugároz, mint a Schönberger Ádi, a Hagesherrel. Az egész világ egy nagyon keskeny híd, az a lényeg, nem kell félni már. Ennyi a szövege. A breszlovi Nachman rabbi jól megírta, csak magyarul nyelvtörős, vagy nem csak magyarul, de a múlt heti kiránduláson elénekeltem magyarul a gyönyörű hangomon. Nagy ereje van ennek a dalnak. Éneklünk még tíz percet az óvóhelyen, jön még pár érdeklődés, visszaliftezünk a Mazda szalon tetejére, ismét két palesztin falu között ért földet a rakéta, éljük tovább az életünket.
Az esti blikkszerű újság azt írja, a mizrahi (keleti) zenét játszó Eyal Golan, délen valami csarnokban szfárdi közönségnek koncertezett. Közben rakétázás zavarta meg a települést és az egész askenázi lakosság a csarnokba szaladt. Meghallgatták a koncertet és megkedvelték a keleti zenét és Eyal Golant. Egy felröhhenést megér a háborús bulvárújságírás.
