Természetesen fehérbe öltöztem, mert ha valami nagy dolgot készülök véghezvinni, ezt teszem. Azóta alapvetés ez nálam, amióta Erőss Zsolt mondta, hogy a csúcstámadáshoz mindig alaposan megmosakodnak fent a hegyen és fehérbe öltöznek. Zsolt első könyvének szerkesztésekor pont abban a kiadóban dolgoztam, ahol készült a könyv és vele együtt egy album meg egy naptár is. Szerkesztettünk, árultunk, megismerkedtünk Zsolttal. Ez tizenvalahány éve volt. Azóta követem Zsolt útját és büszke vagyok rá. És arra is, hogy ismerhetem. Egy nagyon fasza srác ő a végtelen türelmével és életszeretetével. Passzívan tudtam csak most, hogy megint mászik. A Fészen posztolták a híreket, én meg nem értem rá beleolvasni, de többször gondoltam rá a napokban, mert én is csúcstámadni készültem.
A vasárnapot reform mikve (gy.k.: rituális fürdő) kereséssel töltöttem. - Tegyél valamit a fejedre és senki nem kérdezi majd, hogy férjnél vagy-e. De hát az csalás… - hümmögtem és még felhívtam pár mikvét, mondtam, hogy szeretnék menni, csak úgy. Volt, akinek bevallottam, hogy lejnolni fogok hétfőn (a Tórából fogok olvasni), de azonnal rám csapták mindannyian a telefont. Hiába, az ortodox rabbinátus rendelkezik a mikvék felett, pedig csomó reform zsinagóga van ebben a zizi demokráciában. És hát Tel Aviv-ig mégse mehetek el, csak úgy hopp, a tengerben alámerítkezni, ami a legközelebbi tisztulási megoldás lett volna, hát választottam egy félmegoldást, elmentem úszni.
Tóraolvasás előtt nem kell mikvébe menni, mivel a törvények szerint Tórát csak férfiak olvasnak, és férfiaknak nem kell mikvébe járniuk. Csak a férjezett vagy esküvőre készülő nőknek és addig meg minden menstruáló lány tiszta, mivel nem szexel. Hümm. Na de ha már egy ilyen liberál iskolába járok és van lehetőség, és végül is két szemeszteren keresztül tanultam lejnolni, gondoltam kipróbálom. Ez egy akkora nagy dolog, hogy megpróbáltam előtte mindent a legjobban összerakni. A haifai uncsitesóm férje pont kántor, rendességből felénekelte és MP3-ban elküldte az aktuális részt, és én meghallgattam kb. nyolcmilliószor, végül csodával határos módon megtanultam a Tóra szakasz rész dallamát, és főleg, a szavak megfelelő kiejtését.
Az imakönyv ki van pontozva (gy.k.: szerepelnek benne a magánhangzók) és a trop-ok, a dallam jelei is, de a Tórában nem, ott üresen állnak a mássalhangzók. Szóval addig hallgattam és addig olvastam, hogy amikor felvettem a saját hangomat és elküldtem Mónuskának, akinek a gyönyörű hangjától minden szív megremeg, és Mónus azt mondta, hogy rendben leszek, sőt a tanárom is rámbólintott, akkor elkezdtem készen állni a lejnolásra, és úgy éreztem magam, mint egy bár micvóra készülő fiú (férfivé avatás 13 éves korban, ami első Tóraolvasással jár).
Tehát felöltöztem fehérbe, felgumiztam a hosszúszoknyámat és bebicóztam az iskolába. Az imádkozásnál felfigyeltem rá, hogy lazán követem az imák sorrendjét, tényleg lehet, hogy elhagyhatom az Artscroll angol fordításos szidúrját (imakönyv) és vehetek egy olyan türkiz kötésest a Mea Searim-ban, amire kicsit vágyom. És aztán eljött a Tóraolvasás ideje. Rav Landes, az iskola igazgatója hívott fel a Tórához, Hillel, a srác, aki szerintem a legszebben előimádkozik minden iskolatársam közül állt fel góbénak, hogy javítsa az esetleges hibáimat. Kibontották a Tórát, a kezembe adták a jádot (kézfejvégű sormutató pálcát) és nekikezdtem. Valami csoda történt. Énekeltem, hogy vedd a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket, hintsd reájuk a tisztítás vizét és az egész testüket beretválják meg és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek ésatöbbi ésatöbbi. Hallottam a gyönyörű remegő hangomat héberül. Nem rontottam egy hé-t és chet-et sem (a chet az a hang vagy betű a héberben, amit a fürdőszobában szoktak alkoholtól mámoros férfiak köpés előtt köszörülni a torkukból, és rém nehezemre esik kiejteni, ezért nem is szoktam, de a Tóra olvasásánál mindent helyesen kell ejteni).
Lassú volt az idő és nem szaladtam bele. Egyszerre volt az idő és én. Hillelnek nem kellett javítania. Amikor végeztem, halk pssss-ök követtek a helyemre menetemben. A reggelinél sokan gratuláltak. Aztán szaladtam ulpánra (héber tanfolyamra) és csöppet késtem, de valamit lehetett rajtam látni, mert rögtön kérdezték, hogy hát te meg? Én meg mondtam, hogy mi, és mind a négy öreg amcsi osztálytársam és Avi, az irtó hercig amcsi tanár szintén pssss-öltek párat és csillogott közben a szemük. Valami egészen túlvilági szeretettel telt meg az én már nem is annyira konzerv szívem és ez az érzés úgy két napig megmaradt.
Olyan a Tórából olvasni, mint amilyen a heroin lehet. Ahogy Irvine mondaná, vegyél egy orgazmust és szorozd meg ezerrel.
Aztán ma nézem a híreket, de csak azért, mert a magyar zsidó kérdés másik oldaláról tartottam előadást az iskolában, és látom, hogy Zsolt nem jelentkezett a csúcstámadás óta. Azt képzelem, hogy a fehér ruhájában megy lefelé a társával, elromlott mondjuk a rádiójuk és találtak vizet.
