Tegnap megoltek az amerikai nagykovetet libiaban es csak en tudtam ezt a hirt az iskolaban. Ez csoppet jellemzi az izraeli eletet. Lehet, hogy irani bombazas lesz es komplett nyugalom van mindenhol. A kaosz uralja az allamot, ami valahol rendezett, de szerintem csak azert mert itt lakik a Joisten vagy ha nem is itt, es mindenhol, de itt az emberek mindennapjaiban benne van.

Megyek a kozponti buszpalyaudvarra, hogy elutazzak tel avivba ami kb annyira van jeruzsalemtol, mint
budapesttol biatorbagy, es ideges vagyok a 21es buszon, hogy sose erunk ki a pu-ra, olyan a dugo. Kacskaringozunk a varoson es mindenki beszel a buszon, aztan egyszercsak megerkezunk a pu-ra es az uj hid
kabelein keresztul az alkonyatba uszo baranyfelhok voroses fenyeben beallok a sorba, hogy attuszkolhassam magam a biztonsagi kapun a szitkozodo amcsikon keresztul, akik duhongve adnak hangot a kaosz
feletti izraeli uralom meg nem ertesenek, utana varnek, hogy a rontgengepbe rakjam a ridikulomet. Ekkor hallom, kialtoznak, hogy tel aviv, tel aviv! Kerdezem a serut (iranytaxi) sofort, aki a grabancomat ragadja meg ahelyett, hogy megkerdezne az odanezesem utan, hogy tel avivba megyek-e, hogy mennyiert visz, mondja 24, mondom de a busz 18 es azt mondja, jo, mar csak 2 fo kell es megtelik a minibusz, kint fizessek a jardan es akkor 18.

Ez azert csodalatos, nemde? Minden kivansagom valora valik. Pedig faraszto a lelemenyes mindenemet konstans hasznalni, de altalaban jol jon. En ilyet mashol meg nem tapasztaltam, es ilyenkor azt gondolom, ide kellett volna szuletnem, de ha mar nem, akkor csak egyszeruen szerencses, hogy itt vagyok most
es pont.