Péntek reggel Levi Cooper, a haszidizmus tanár, akinek a pesti előadásait a fészen hirdettem, tárlatvezetést tartott az Israel Museum haszidizmus kiállításán. Ezt a múzeumot különösen kedvelem, jó a hangulata és erős a gyűjteménye. A kiállítást már láttam párszor, és őrült büszke vagyok rá, hogy egy jóbarátom volt a jiddis nyelvi lektora neki. A lakóhelyem és a múzeum között van egy nagy völgy, sose tudtam, vagyis inkább a függőleges hegymenetek miatt inkább nem akartam tudni, hogyan kell odabiciklizni. Szóval a helyi lakos barátaimmal megterveztettem (viszonylag lankásra) a reggeli biciklis utamat, de aztán reggel zuhé volt, és mivel nem akartam sárosan kiállítást nézni, a nagyon közeli buszmegállóból a 14-es meg odarepít, hát buszra szálltam. Tényleg piszkosul esett az eső, nagyon szép volt tőle egész Jeruzsálem, és bár gondoltam rá, de nem volt bennem semmi stressz a 15 perces célirányos buszos utazás miatt.
A kiállításon többen megkérdezték, hogy otthon érzem-e magam, mert a haszidizmusnak a lengyel és baltikumi eredete mellett főként magyar gyökerei vannak... Elkönyveltem ziziknek a kérdezőket, de ezzel jól jártak, mert nem a hüjeamcsi kategóriába raktam őket azért, mert nem tudják, hogy már rég volt Trianon és ezért a magyar haszid környékek csak egészen kicsit tartoznak Magyarországhoz, így a haszidizmus már csak nyomokban található meg buta hazám legszebb környékein, és ez így jó. Aztán páran maradtak museum fatique-t kapni, páran meg hazaindultunk. Esett még mindig eső és nagyon szép volt még mindig Jeruzsálem, de olyan busz jött csak, amelyik bemegy a belvárosba, a shuk (piac) melletti utcán végighalad és tesz még pár kört a zizi utcastruktúra és a helyi közlekedési vállalat jóvoltából. A napközbeni buszos utazás a városközponton keresztül gondolata nem rémített meg, csak néha kapott el valami szájgörbülés.
Néztem az esőt a párán át a szájgörbülésemmel, néha válaszoltam egy-egy kérdésre, de inkább a szájgörbülést akartam megfejteni. Nem fogok itt lelkizni, semmi ne álljon tőlem távolabb, de ez a szájgörbülés minden alkalommal elkap, ha miluim-ookkra (tartalékos) gondolok.
Az amcsi srác pl. holnap tart vacsorát (amire sajna nem tudok elmenni, mert a Yad Vashem szemináriumon leszek), megünnepelni a Gáza mellőli hazatérését. Ő 4 éve aliyázott (bevándorolt) és már két hete vigyázzban állt az összepakolt zsákja arra az esetre, ha hívnák és hívták és ő ment és várt egy hetet a bázison, rakéták süvítettek fölötte, aztán hazajött és reméli, hogy tart még pár napig a tűzszün(et). Azt is reméli, hogy ilyen rend marad a hadseregben, mint ami most van, mert vadonás új sisakokat kaptak.
Levi Cooper, a haszidizmus tanár is tartalékos, ami nagy szám, mert ő eléggé vallásos és a vallásosok nem tartalékosok általában, hanem szocmunkát végeznek. Jó, ez így pont nem igaz, sok vallásos katona van, de valami ilyesmi. Mondjuk neki öt gyereke van, ezért, vagy nem ezért, most nem hívták be. Ő pl. azt mondta, hogy az a 75 ezer ember, akiket Bibi behívott erre a hadviselésre, az csak egy trükk volt. Mert neki nem kellett mennie.
Nem mindenki tartalékos. 45 év fölött pl. nem kell már egy hónapra bevonulni minden évben, vagy fogyatékkal rendelkezőknek egyáltalán, vannak akik öregen aliyáztak, stb, de általában mindenki tartalékos, azonnal mozgósítható és rém(ült) boldogan áll a haza védelmébe.
Az izraeli srác azt mondta, hogy a kibuc, ami mellett az ő bázisa volt, azért generált nekik világítást, hogy ne őket találják el a rakéták. És hogy hozzászokott már a balagánhoz. Az egységek nem tudnak egymásról, és szerinte a régi Ehud Barak stratégiák voltak szupertrükkösek de azok már a múltéi (ami mondjuk egyáltalán nem biztos) és nem lehet hosszú ez a tűzszünet, mert Amerika úgyis beleszól. Jó, ez a srác matematikus.
Aztán beragadt a busz a péntek délelőtti csúcsforgalomba és jobbnak láttuk leszállni és az esőben hazagyalogolni. Kristálytiszta volt az esős ég Jeruzsálem felett és sütött a nap.
